Lovecraftban lehetőséget láttam arra, hogy eljussak a kortárs horror egy bizonyos vonulatának a gyökereihez, amely legalábbis megkísérli megközelíteni a kozmikus közömbösségről alkotott iszonyatos vízióját. Interjú.
„Az In the Mountains of Madness harmadik része Lovecraft műveinek utóéletét írja le. Ebben a részben különösen eleven és élénk leírást nyújtasz a Rhode Island-i rajongói kultúráról és számos excentrikus jellemről. Mi volt a legemlékezetesebb találkozásod a Lovecraft-rajongókkal?
Igen, excentrikusak, de csakis a legjobb értelemben. Hol is kezdjem? Egy látogatásomkor a St. John’s temetőben találkoztam egy fiatalemberrel, aki egy kripta tetején ülve egy elektromos lámpa fényénél olvasta Lovecrafttól A kriptábant. Kellemesen elbeszélgettünk arról, hogyan hozott mindkettőnket a Lovecraft iránti szeretetünk egy temetőbe (amit éjszakára bezártak). Ami lenyűgöző, az az, mennyi Providence-en kívüli rajongóval találkoztam, akik mind el akarták mesélni, mit jelent számukra Lovecraft… roppant mély, érzelmi és intellektuális szinten. Ilyesmi megtörtént velem az észak-karolinai Ashevill kávézóiban és bárpultosokkal való társalgások során Új-Mexikóban. És persze, ahogyan a könyvben is beszélek róla, már nem is tartom számon azt a temérdek Lovecraft-tetoválást, amelyeket idegenek akartak megmutatni nekem, mihelyt azt látták, hogy nyilvános helyen olvasok tőle.
Véleményed szerint a művészetek vagy a kultúra mely ága képes a leghívebben megragadni Lovecraft kozmicizmusának lényegét?
A fikció, Lovecraft saját médiuma. Azok a művek, amelyeket az elmúlt két évben láthattunk, megerősítik ezt. Victor LaValle Ballad of Black Tomja egyszerre ragadja meg az 1920-as évek történelmét, a kozmikus horrort, és késztet arra, hogy eltűnődjünk a faji és politikai kérdéseken napjaink USA-jában. John Langan díjnyertes The Fishermanje abszolút rettegésbe ejt lovecrafti víziójával, melyet a regény folyamán végig fenntart. Ellen Datlow két antológiát publikált, amelyek az utánzattól különb fikciót tartalmaznak.
Van terved a következő könyved témáját illetően?
Továbbra is igyekszem nyomon követni a horrort a forrásáig. A következő könyvem, amelynek megjelenése 2018 őszén esedékes, azt tárja fel, hogy az első világháború hogyan teremtette meg a történelmi és művészeti atmoszférát a horror megjelenése számára a filmben, a fikcióban, sőt, a festészetben és a szobrászatban is. Corpses in the Wasteland, ez a tervezett címe. Kicsit Lovecraftra is visszatérek ebben az új műben.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A miniszterelnök beszélt a nemzetközi helyzet változásáról, az orosz-ukrán háborúról, a kampányról és a Szőlő utcai ügyről is.
A miniszterelnök szerint nem létezik arra épelméjű magyarázat, hogy miért tanácskoznak hajnalban, azontúl, hogy „be akarják őket darálni”.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Szőlő utca, energia, nagyhatalmak: Orbán Viktor szerint a gyermekvédelemben nincs alku.
2015 óta egyre inkább jellemző, hogy az európai városok a karácsonyi vásárok közeledtével készülhetnek a potenciális terrortámadásokra.
Dél-Afrikában a világon az egyik legmagasabb a gyilkossági ráta.
