Az Amerikai istenek az év leggyönyörűbb parasztvakítása

„Az nyilvánvaló, hogy Shadow Moon több, mint egy egyszerű samesz, és nem véletlenül keveredett Mr. Wednesday közelébe, mindkét oldal magának akarja, jóhogy nem egy sima verőlegényről van szó. De hogy erről a szálról vagy úgy egyébként BÁRMIRŐL mikor fog kiderülni valami is, az a jövő zenéje - az amerikai kritikusok a negyedik részt is látták, és írásaik alapján abból sem fog sokkal több kiderülni a sztoriból. A lassú tempó valahol érthető persze, az alkotók több évadra terveznek, az első nyolc rész sztorija ugyanis csak a regény egyharmadát fedi le. A probléma csak az, hogy a szép képek nem helyettesítik sem a történetmesélést, sem a színészi játékot, márpedig a rémesen egyarcú, mimikáját tekintve Steven Segal legjobb örökösének is tekinthető Ricky Whittle (Shadow Moon) dolga az lenne, hogy eladja a nézőnek a sorozatot. És ugyan szép ember ő, de színésznek nem sokkal jobb Donald Trumpnál. Ian McShane (Mr. Wednesday), Pablo Schreiber (Mad Sweeney) vagy akár Peter Stromare (Csernobog) úgy lejátssza szegényt a képernyőről, hogy már rendesen sajnálom.

És mindennek ellenére én maradni fogok az évad végéig, mert baszkurál valahol legbelül valami, ami arra sarkall, hogy nézzem ezt a gyönyörű katyvaszt, és nem adom fel a reményt, hogy előbb-utóbb csak egyenesbe kerül a sztori, és a történet pont úgy elvisz majd magával, mint a vizuálisan dettó lenyűgöző A szolgálólány meséje, amiben viszont van egy nagyon jó sztori is.”