„Hogyan kell ezt elképzelni, ennyire egyértelmű, hogy valakiből aktivista lesz?
A maga idejében a kereszténység létrejötte és a reformáció is abszolút mozgalmi, ellenzéki dolog volt. Számomra a hit ennek megélése, vagyis hogy teszek is egy igazságosabb világ létrejöttéért. Amikor a Kerényi Károly Szakkollégiumba kerültem, ez kiegészült egy nagyon demokratikus elköteleződéssel. A szakkollégium ugyanis mind felfogását, mind működését tekintve nagyon demokratikus, és ezt nap mint nap gyakorolják. Fontosnak éreztük már a HaHá-s időkben is, hogy ne csak szakmai, de közéleti szinten is reagáljunk, álláspontot fogalmazzunk meg. Így közösen döntöttünk arról is, hogy cselekedni kell.
(...)
Mit gondolsz, fog érni a tevékenységed miatt atrocitás?
Egyfelől mondhatják, könnyen beszélek, ösztöndíjas vagyok, és még ha az egyetemi autonómiát a kormányzat régóta bontogatja is, még maradt valami belőle. És tudom, hogy később lehetnek nehézségeim esetleg amiatt, hogy aktív állampolgár vagyok. Nem félek tehát, de ha már félnem kellene ettől, akkor meg azért csinálnám. Nem tudnék úgy élni, hogy nem tettem semmit, amikor kellett volna. Számomra az is egy nagyon fontos keresztény példa, hogy ha igazán hiszel valamiben, akkor azért a tetteiddel is felelősséget kell vállalni.”
*
Szatmári Áron a PTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója, XVI. századi protestáns zsoltárokat kutat. Korábban a Hallgatói Hálózat tagja volt, idén a CEU melletti pécsi kiállás egyik szervezője volt.