Miért nem szavaztam Magyarország elítélésére?

„Normális világban már a címben szereplő kérdés feltétele is zavaró és sértő lenne – természetesen azért nem szavaztam a Magyarországot elítélő jelentés mellett, mert magyar ember vagyok és szeretem a hazámat. Ezt a gondolatot fejtettem ki bővebben az egyperces szavazatmagyarázati lehetőség során ma, 2017. május 17-én Strasbourgban, miután a plenáris ülés elfogadta a magyarországi helyzetről szóló gyalázatos »négypárti« jelentést. Felszólalásomban párhuzamba állítottam a hazaszeretetet és a családszeretetet: mindkét esetben van úgy, hogy elégedetlenek vagyunk, illetve haragszunk, de ha kívülálló bántja családunkat vagy hazánkat, mégis kötelességünknek érezzük megvédeni. Szintén a család és haza párhuzamára utalva mutattam rá az Európai Unió erőszakos migrációs politikájának tarthatatlanságára: a hazánk a miénk, mi döntjük el, hogy kivel szeretnénk együtt élni és nem kényszeríthetnek ránk idegen bevándorlókat. Mint rámutattam: nem rossz ember valaki attól, hogy saját családjába, saját otthonába nem óhajt »beengedni« idegeneket, akik a továbbiakban a család tagjaként kívánnak élni.

Amint azt nemrégi közleményemben leírtam: volt egy enyhébb, »puhább« verzió Magyarország elítélésére – ezt az Európai Néppárt (EPP) kezdeményezte –, és volt egy »keményebb«, »brutálisabb«, amely négy baloldali, illetve liberális párt nevéhez fűződött. A kettő közül az Európai Parlament ma a »keményebbet«, »brutálisabbat«, azaz a »négypártit« (szocialisták (S&D), a liberálisok (ALDE), a kommunisták (GUE/NGL), valamint a zöldek (Verts/ALE)) fogadta el. Az előterjesztők között név szerint szerepel a magyar Niedermüller Péter és Jávor Benedek is.”