A Távolvíz története szerint egyszer csak egy csomó idegen lény, avagy krea jelent meg egy űrhajóban az Atlanti-óceán mélyén, akik egy csapásra megoldják az emberiség gondjait. Honnan jött az ötlet?
Ráadásul ezek a lények önként jelentkeznek az embert szolgálni. Egy egész faj, amely lényegében rabszolga szeretne lenni! Főként az érdekelt, hogyan reagálnánk egy ilyen helyzetre, miként nyugtatnánk meg magunkat, hogy ez így teljesen rendben van, amíg végül azokat neveznénk árulónak, akik feszegetni mernék ennek a morális aspektusait. Számos történelmi párhuzam adódik ehhez.
A főszereplők és az egész társadalom életére komoly hatással van a lények szolgálatkészsége és technológiája, például a „lassú időgépek” megjelenése. Mit takar pontosan ez a fogalom, és hogy változtatja meg az emberek életét?
Ez afféle geg: a klasszikus időgépnek az volna a lényege, hogy villámgyorsan a jövőben teremhetünk vele. A lassú időgépben ennek éppen a fordítottja történik, évek telhetnek el, mire a jövő héten kiszállnánk belőle. Elsőre teljesen hasznavehetetlennek tűnik, de a regény emberisége kitalálja, hogyan fordítsa a javára. Ha a lassú időgépben délután aratható a reggeli vetés, az lényegében megoldja az éhezés problémáját.
Milyen feszültségek lehetnek egy ilyen társadalomban?