„Ha megszavaznák Magyarország szavazati jogának felfüggesztését, akkor az lenne az utolsó szavazás, amelyen szabadon dönthetnek maguk és az országuk sorsáról. Ha behódolnak a liberálisoknak, akkor semmi, de tényleg semmi joguk nem lesz többé az unióban. Olyan gyarmatok lesznek csupán, amelyeket az elitjük gyávasága és a liberális hazaárulóik buzgalma tart szolgasorban. A liberálisok azt akarják, hogy teljesen és feltétel nélkül hódoljunk be nekik. Olyan kérdésekbe avatkoznak bele a nemzetállamokban és az emberek legmagánabb életében, amelyekben még a kommunisták is óvatosak voltak.
A liberális offenzíva azonban nemcsak a politikai realitásokkal nem számol, hanem teljesen elfeledkezik arról, hogy Közép-Európa országainak biztonságát nem az EU, hanem a NATO garantálja. És persze Oroszország. Ezekben a mostani hisztériásan-paranoiásan oroszellenes időkben nem tűnik magától értetődőnek, pedig az. Oroszország nagyon jelentős tényezője a Közel-Kelet és Észak-Afrika stabilitásának, Erdogant nem az EU vagy Merkel tartja féken, hanem leginkább Putyin és az Egyesült Államok. Ha akarja. Az ostoba németek és franciák, a mindig sokat érő olaszokkal együtt hirtelen arra ébredhetnek, hogy az Egyesült Államok és Oroszország kitúrja őket közép-európai birtokaikból. Közép-Európa egymaga elég erős ahhoz, hogy amerikai támogatással ellenálljon az orosz terjeszkedésnek, és az orosz támogatás is elégséges ahhoz, hogy az amerikaiak ne szemtelenedjenek el. A közvetlen életveszélyből eredő érvek pedig felülírják a politikai és gazdasági szükségszerűségeket. A Nyugat ámokfutása már most sorsközösségbe kényszerítette a kulturálisan legjobban hasonlító közép-európai államokat, különösen a visegrádiakat. Egyre inkább kirajzolódik, hogy a Nyugattal történő feltétlen együttműködés rövid távú, életszínvonalban megjelenő előnyeiért a nemzeti és állami lét teljes feladásával kellene fizetnünk. Hamarosan döntenünk kell arról, hogy a szabadságot választjuk-e, vagy azt a rövid jólétet, ami után a teljes pusztulás következik.