Kolozsvár–Bukarest: 1-0. Folytatjuk, vagy lecseréljük a polgármestert?

„Mit csinál jól Kolozsvár és hol hibázik Bukarest? A választ, minden bizonnyal, a döntéshozó tényezőben kell keresni: it’s the politics, stupid.

A kolozsvári városvezetés egy olyan smart city stratégia megvalósítását tervezi, mellyel mobil megoldásokat kínálnak a polgároknak különféle ügyek elintézésére, mint például a szenzoros parkolóhely-keresés. Ezen kívül az UNTOLD Európa legjobb fesztiválja lett, 23 millió eurós bevételt hozva Kolozsvárnak és 30.000 külföldi turistát vonzva, egy brit hatóságok által készített tanulmány nyomán pedig Kolozsvár lett Európában a külföldiekkel legbarátságosabb város.

Ugyanakkor Bukarest a „legszebb erkély” típusú, (175.000 euró értékű) elektromos nyulas és húsvéti díszvilágításos projektekkel büszkélkedik, vagy a Nagy Miccs Fesztivállal. Miközben a várost a forgalom és a környezetszennyezés fojtogatja: a világ legzsúfoltabb városainak rangsorában az ötödik, az Európai Unió legszennyezettebb fővárosai között pedig a harmadik. Ennek ellenére egy óriási forrásokkal rendelkező városról beszélünk, jóval nagyobbakkal, mint számos európai főváros, melyekkel versenyeznie kell. A vásárlóerőhöz viszonyított egy főre eső GDP tekintetében olyan városokat előz meg, mint Berlin, Athén, Róma vagy Madrid. De Bukarestünk sokkal szennyezettebb, zsúfoltabb és általában véve sokkal rosszabbul néz ki.

Vajon miért? Mert a „tollat a kezükben tartó emberek”, akik óriási költségvetések felett rendelkeznek, egy rakás alkalmatlan politikai svihák, fejlesztési elképzelések és az emberek életminősége iránti érdeklődés nélkül.

Gabriela Firea mandátumának elején öt lépést neveztem meg, melyeket elsődlegeseknek tartottam a főváros fejlődése érdekében: integrált stratégia tervezetének kidolgozása Bukarest fejlesztéséről, a kataszteri munkálatok elindítása a köztulajdon szisztematikus nyilvántartásba vételéhez, a közigazgatás átláthatóvá tétele, teljes és nyilvános belső auditálás lefolytatása és valódi partnerség a magánszektorral. Szomorúan, de meglepődés nélkül állapítom meg, hogy ezek közül egyik sem kezdődött el, sőt, még visszalépések is történtek: a városfejlesztés kaotikus maradt, a Polgármesteri Hivatalnak fogalma sincs, mi van pontosan a tulajdonában, a közérdekű információk továbbra is titkosak és akadályozzák a polgárok hozzáférést ezekhez, a magánszektorral kialakított partnerség helyett megkaptuk a Főpolgármesteri Hivatalhoz rendelt 21 cég létrehozásáról szóló (Fővárosi Tanács által elfogadott) tervezetet.

Ez egy sógorkomaság ízű, kommunista ihletésű kezdeményezés, mely annak a voluntari-i (Bukarest melletti település  – a szerk.) polgármesteri hivatalnak a mintájára jött létre, amelyet Florentin-Costel Pandele úr (a bukaresti főpolgármester férje – a szerk.) vezet kemény kézzel, miáltal megkettőzik egyes közhasznú vállalatok vagy városházi osztályok tevékenységét, az alkalmazottak pedig megússzák a korrupciós tettek miatti felelősségre vonást. Mindez úgy, hogy a Bukaresti Főpolgármesteri Hivatalnak 860 alkalmazottja és 10 polgármesteri tanácsadója van a város 1,88 millió lakosára és 228 négyzetkilométernyi területére, a berlini hasonló intézmény 207 alkalmazottjával szemben, holott ennek a városnak 3,46 millió lakója van, területe pedig 891,68 négyzetkilométer.”