„Lévén, hogy a Tokajkalauz két fürttel kiemelt hegyaljai birtokáról van szó, sosem mulasztom el Demeter Zoltán friss borait végigkóstolni. A borász borait sokféle kritikával illették fennállásának 20 éve alatt. Senki sem tévedhetetlen és örökérvényű igazság senkinél nincs (továbbra sem). Az eddig kóstolt borai alapján szerintünk minőségben és tanulságokban ő jutott eddig a legmesszebb valamennyi bortípussal (édes, száraz, dűlős, pezsgő). Mindegyik bortípus óriási fejlődéstörténeten ment keresztül ezalatt a húsz esztendő alatt és ebben Demeter Zoltán is nagyon komoly szerepeket vállalt, nagyon sok kiváló bort palackba töltve.
Mindig elmondjuk, hogy nem csupán a szakmán belüli mozgásteret használja ki, de egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a borvidék sorsát is előrébb vigye. Ezen a téren számos elismert hazai borásznál érzek hiányosságokat. Míg legtöbben a saját szobruk és legendájuk csinosításával vannak elfoglalva. A Tokaj Alapítvány a zsinagóga melletti szoborpark kialakítását, a dűlőtérkép kiadását követően nyomban bele is fogott a 120 éves Tokaj-Hegyalja Album hű másolatának kinyomtatásához is.
Zajlik tehát az élet a Vasvári Pál utcában, ahol pár hete én is látogatást tettem. Ahogy korábbi posztokban már utaltam rá, kétféle válaszút felé sodorta 2016 a borászokat Hegyalján: egy részük az eső előtt elkezdett szüretelni, mentve a termését, a másik tábor kivárt, bevállalva a veszteségeket a szebb savak érdekében. Demeter Zoltán az utóbbiak táborát erősíti (komoly hozamkorlátozással tompítva még a furmint savait):