Miért szívatják a közteresek a szülőket?

(...)

„A nagyobb gyerekem Sopronban járt óvodába. Sopron szinte teljes egészében fizető parkoló övezet, ami jórészt belátható: elképesztően sok a (bevásárló)turista, magyar szót szinte alig hallani, végül is miért ne lehetne pénzt kérni a közterület használatért, úgy is, mint parkolás?

Csakhogy, ennek megfelelően az óvoda környéke is parkolóövezet volt, ami minden reggel egy meglehetősen bizarr rituálét vont maga után. Leparkoltam az ovi előtt, kiemeltem az autóból a csecsemő kisfiamat, majd kibújt a hároméves kislányom is. Elsétáltunk az 5-20 méterre lévő parkolóautomatához, megváltottam a jegyet. Közben a lányomat folyamatosan szóval tartottam, hogy eszébe ne jusson kiszaladni az útra, vagy elcsellengni mellőlem. Több kezem ugyanis nem volt, amivel őt is foghattam volna, egyikben a babát tartottam, másikkal az automatát nyomkodtam. Aztán visszasétáltunk az autóhoz, kinyitottam az ajtót, betettem a szélvédő mögé a pakolócédulát (a hároméves még mindig szabadon állt mellettem, miközben a frász kitört, nehogy kiszaladjon), majd besétáltunk az oviba. Eléggé stresszes volt.

Mára persze már az sms-parkolás miatt ugyanez könnyebb, csakhogy drágább is. Alkalmanként egy kényelmi díjjal drágább, az összeg a használt az alkalmazástól is függ, de 20 munkanappal és naponta két parkolással számolva már ezresekről beszélünk, és ez még nem a parkolás, csak a kényelmi díj. Délben, mivel a gyereket ebéd után hazavágták, mondván, anyuka úgyis otthon van, a félig alvó, esetleg az álmosságtól ordító csecsemővel a karomon ismételtük meg ugyanezt a procedúrát, amit az tett izgalmassá, hogy ha nem végeztek az ovisok az evéssel, kifutottunk az időből, és rohanhattam ki az automatához, meghosszabbítani a parkolást.”

(...)