Az apakép

„Különös egy apaképe lehet a gimnazistákból, kopasz nőkből és fura bogarakból álló ellenzéki kempingezőknek. Orbán feltételez valami szándékot róluk, ezt ők kikérik maguknak, mint aljas rágalmat, majd pont úgy járnak el, ahogy apu megjósolta. Olyanok, mint a szlovákok, akik gyűlölik a magyarokat, mert azok lenézik őket, majd mindenben úgy viselkednek, hogy ki is érdemeljék azt a lenézést.

Történt nemrégiben, hogy egy barátságos mikrofon társaságában, a Magyar Rádió épületében (ami a Kunigunda utján van, nem a belvárosban – ha esetleg tüntetni szeretnének) minden magyarok ura és parancsolója egy elragadtatott pillanatában arra a megállapításra jutott, hogy a CEU csicskáztatásán felháborodott milliók (a’la Kunhalmi Ágnes), azaz Sorosgyuribá, valamint az ő hazánkban leledző hívei és kitartottjai semmi mást nem akarnak, mint korunk népvándorlásának alátercelni, a kapukat kinyittatni, a migránsokat megsimiztetni és a törülközőfejű kecskepásztoroknak adni Európát; a CEU meg egyenlő SOROS.

Az említett hölgyek, urak, egyéb genderek, valamint az elmaradhatatlan Gulyásmarci meg erre fogták magukat és első felháborodásukban Röszkére távoztak, hogy mintegy Hegedűs Istvánként, belülről nyissák meg a kapukat, hogy a már kissé türelmetlen és génbuzizott, késfogú kutyák által sanyargatott afgánokat, pakikat és bangladesieket végre kapun belül tudják, biztonságban a szerb oldalon őket fenyegető Aszad elől.”