Botrányvadászat, avagy hogy (ne) írjunk borkritikát

Ami magát a tartalmát illeti, az álneves cikk kritikán aluli „kritikájának” alapképlete kábé a következő: arcpirító vészetes önelégültség + borsznob közhelyek gyűjteménye + a népszerűségért mindent jeligére öncélú bulvárbotrány provokálás. Persze nyilván némi valóságalappal és egy rendezvény ürügyén, borkritika formájába csomagolva, hogy mindez hihetőnek tűnjön. Sajnos nem egyedi eset, hogy a cikk nagyjából eleve elkészül a szerző fejében, a kellő és népszerűnek vélt előítéletek összeollózásából, még mielőtt a kóstoló elkezdődne...

 

Az sem ritka, hogy a botrány célpontjául olyan borvidéket pécéznek ki, amelyik elég elismert és trendi ahhoz hogy nagyot szóljon a rá lőcsölt botrány.

 

De a borsznobok szent teheneit persze sose merik bántani...

 

Szerzőnk a végszónál bukik le végleg, ott maxolja ki borsznobizmusát, mikor elárulja hogy a Villa Tolnay-t nem kóstolta, de látatlanban is tuti jó. Ezzel saját nevén írva is hiteltelenné vált volna, de persze álnévvel kritizálni eleve a leggyávább dolog, szaksajtóban ilyesmit publikálni meg... az a maga nemében legalább olyan botrányosnak tűnik mint dugós borokat kóstoltatni. Már ha volt ilyen, mert ugye ellenőrizni utólag már nem lehet egy ilyen állítást!

 

Az vesse amúgy a dugós borok kóstoltatóira az első követ ill. dugót, akivel még sose történt olyan, hogy a tömeg miatti lázas igyekezetében nem kóstolta meg (illatra pedig nem mindig elég egyértelmű) és enyhén dugós bort adott kóstolón. Vagy akár durván dugóst. Mert olyan is előfordul. Meg hát nem mindig a gazda nyitja és tölti ugyebár. Sőt. A megfogalmazott dugóvád tipikusan ellenőrizhetetlen, mert egy gyengének vagy hibásnak ítélt bort bárki utólag is megkóstolhat, de azt eleve nincs esélyünk ellenőrizni, hogy az adott palack mennyire volt dugós.

 

Azt utólag bárki mondhatja. Ott a helyszínen pedig a cikkíró szerint is zokszó nélkül cserélték, amikor szóvá tette. A kritika létfontosságú, de csak akkor ér valamit, csak akkor lehet tanulni belőle, ha vállalják és értelmezhető formában fogalmazzák meg.

 

 

Látva az egyre hevesebb reakciókat (például, hogy bojkottálni kéne a Vinoportot, stb.) szeretném leszögezni, hogy szándékosan nem az ezzel kapcsolatos feltevésekről írtam, azokat nem is említettem, csupán a borkritikában egyre durvábban terjedő káros jelenségekről írtam a konkrét példa kapcsán. Az esetleges rágalmakra ellenrágalmakkal válaszoló negatív spirált alapvetően téves, rossz megoldásnak tartom. Még akkor is, ha a marketing farkastörvényei mentén ez egyébként végső soron ingyenreklám lehet a megvádolt médiumnak éppúgy mint a rajta keresztül bevádolt borvidéknek... Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a jelen esetben önös szándék vezérelte volna a kiadót, ez csupán egy feltevés. Persze sokszor nem elég korrektnek lenni, annak is kell látszani.

 

Ugyanez érvényes egy borvidékre és boraira is! Egyszóval béke mindenkinek – eszünkbe ne jusson behozni a borok világába ezt a negativizmust, az oda-vissza rágalmazás sajnos elég általános gyakorlatát. Amennyiben úgy tűnhetett, hogy a kritika kritikájával magam is ezt tettem, ezúton kérek mindenkit, sose gondoljon ilyesmit. Inkább igyunk egy jó pohár bort! Elvégre Bacchus nem a háború istensége... Legyen a bor továbbra is olyan médium a mi kultúránkban, mely magunkkal, másokkal és a világgal megbékít minket!