László Zoltán: Távolvíz

„Nagyon régen nézegetjük már a csillagokat, hiszen tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és onnan várjuk az idegeneket, akik előbb, vagy utóbb, de megjelennek. És mi van, ha az óceánban bukkannak fel, mindjárt százmilliós létszámban, és egyáltalán nem az a tervük, hogy leigázzanak bennünket, sőt, minden vágyuk, hogy szolgáljanak bennünket? Mit lép erre az emberiség, és milyen erkölcsi dilemmákkal szembesül az új társadalom, amelyben együtt élünk az idegen létformákkal, akiket barátságos módon ugyan, de mégis szolgasorban tartunk, holott jóval intelligensebbek, mint mi? Mikor jutunk el odáig, hogy elkezdjünk azon gondolkodni, hogy vajon tényleg jól jártunk azzal, hogy az életünk gondtalanná és így nem kicsit értéktelenné vált, és mikor kezdünk parázni azon, hogy ezek a kedves kis lények lehet, hogy csak előörse volt az igazi gyarmatosítóknak? László Zoltán nagyon sok érdekes témát boncolgat ebben a remek sci-fiben, amely annak ellenére szórakoztató tud maradni, hogy erősen túlteng benne a filozófia, komoly erkölcsi dilemmákat feszeget az író ebben a különleges öko-sci-fiben, amely filmszerű élmény tud nyújtani, és az utolsó oldalon is tartogat egy izgalmas fordulatot. Kár, hogy a három főszereplő karakteréből nem sikerült mindent kihozni, és egy kicsit lassúdadan folynak az események, de ettől függetlenül annyira bele lehet feledkezni a történetbe, hogy a letehetetlen kategóriába tartozik.”