Szívbe zárt csoda

Az Antarktisz hallatán az embernek a hideg, zord időjárás jut eszébe, a hónapokig tartó sötétség, és a kietlen, hófehér táj. A földrész, ahol az otthont a kemény és fagyos jég jelenti. Egy olyan zárt világ, amelyet csak kevesen látogatnak, vagy csak keveseknek adatik meg, hogy láthassák. A Fővárosi Nagycirkusznak köszönhetően most mégis megnyílik számunkra egy rövid időre. 

A jég egy érdekes jelenség, amely tulajdonképpen – egyszerűen fogalmazva – megfagyott víz, de igazából egy különleges anyag, amely semmihez sem hasonlítható. Amíg meg nem szelídítjük, addig esetlenek vagyunk rajta, csetlünk, botlunk, de aki megismeri titkát, lebben és siklik a felszínén. Ezt a kecses, légies mozgást csodálhattuk meg a porondra varázsolt cirkuszi jégen. És valóban rácsodálkoztunk, hogy egy jégtánc milyen könnyed és harmonikus tud lenni. Na és ha mindehhez még flitterek is társulnak, akkor minden csillog és kápráztat is. Egy valódi revü! 

Az Antarktisz gyermekeiként a művészek mindent megtettek, hogy a közönség e különleges világ minden titkát megismerje. A szemnek tetszetős és izgalmas látványt nyújtottak, a fülnek simogató és ritmusos zenét hallattak, a szívnek megdobogtató és lélegzetelállító mutatványokat ajándékoztak. A kezeket is jól megdolgoztatták, azok egészen biztos nem gémberedtek el. A rekeszizmok sem panaszkodhattak, hisz humorban sem volt hiány. A körbe zárt jégpálya szereplői mesterien szelídítették meg azt a bizonyos jeget, amely főszereplője volt az estének, és amely nélkül az Antarktisz hópelyhei sem csillognának. 

Jégbe zárt világ? Lehet, hogy a jég jéghideg, és magába zár, még szabadulni sem tudsz, de aki ennek a szépségnek a szemtanúja volt, annak szíve csak lángra lobbanhatott, szívébe zárhatta mindezt a csodát!