– „Államtitkár úr, a magyar kórházügy legnagyobb rendezvényén, meghatározó seregszemléjén felmerül az alapkérdés: mégis merre tart a magyar egészségügy?
– Az igazságosság felé. A fenntarthatóság irányába. Az átláthatóság felé. Ezek alapvető fontosságú értékek. Az elmúlt húsz hónapban 121 milliárd forintnyi többletforrást harcoltunk ki a költségvetésből, a kórházak adósságrendezésén és hatékonyságnövelésre fordítható forrásokon keresztül. Ennek köszönhető, hogy soha ilyen jól nem kezdték a gazdálkodást intézményeink, mint 2017 januárjában…
– Ám a legfrissebb államkincstári adatok szerint márciusban az előző hónaphoz képest 2,8 milliárd forinttal nőtt ez az állomány.
– Magyar Államkincstár jelentéseit minden hónap huszadika körül én is megkapom, és intézményekre lebontva elemzem is. Néhány nappal később aztán elolvasom a gazdasági és egészségügyi portálok jelentéseit, amelyek csak felületesen nézik az adatokat. Persze, egy felületes elemzés arra nem tud kitérni, hogy hogyan kell értelmezni az adatokat, jelen esetben azt, hogy az intézmények még nem kapták meg a januári minimálbér emelkedés miatti plusz forrásokat, ezek majd javítani fogják a számokat. Ráadásul, véleményem szerint, megteremtettünk egy fenntarthatóbb gazdálkodás alapjait. Már „csak" annyi a feladat, hogy az intézményi menedzsmentek ezt felismerjék, és megfelelően alkalmazkodjanak hozzá…
– Pontosan egy év van még az országgyűlési választásokig. Ha az elmúlt húsz hónapban 121 milliárd forintnyi többletforrást harcoltak ki, mi várható a következő 12 hónapban?
– A magyar orvosokat és szakdolgozókat itthon kell tartani. Ennek része a méltó bér és a méltó munkakörülmények. A bérmegállapodás folytatásának fedezetére jelentős forrásokra van szükség. A méltó munkakörülmények kialakításának emblémája a központi régióban az Egészséges Budapest Program. Ezeknek a prioritásoknak a figyelembevételével dolgoztunk a jövő évi költségvetésen is, véleményem szerint sikeresen.”