„A később komoly etikai kérdéseket felvető kísérlet hivatalosan a büntetés és tanulás viszonyát próbálta feltérképezni, valójában a hatalommal szembeni engedelmességet vizsgálta abban a szituációban, amikor a résztvevőktől olyat kérnek – hibás válasz esetén mérjen áramütést a beépített személyre –, ami morálisan elítélhető, és lelkiismeretükkel szögesen ellenkezik. Kollégái és ő maga is azt feltételezte, hogy csupán néhány esetben lesznek túlkapások, a szadizmusra alapvetően hajlamos személyek mérnek csak halálos áramütést a hibásan válaszoló másikra. Tévedtek. A kísérleti személyek 65 százaléka büntetett a halálos, 450 voltos áramütéssel.
Megdőlni látszott tehát a feltételezés, miszerint csak az ideológiáktól vezérelt náci katonák lehettek képesek embertelen módon büntetni ártatlanokat, az amerikai átlagember is képes volt közvetlen hatalmi nyomásra ilyen cselekedetre.
De mi a helyzet a kommunista diktatúrák alól felszabadult poszt-szocialista országok polgáraival? A közép-európai helyzetet vizsgálták meg lengyel kutatók, akik hasonlóan szélsőséges eredménnyel zárták kísérletüket. A másik helységben lévő, de kivetítőn élő adásban jajveszékelő »tanulónak« a kísérleti alanyaik 90 százaléka halálos áramütést is hajlandó volt adni. A meghátrálók háromszor gyakrabban tagadták meg a kísérletvezető utasításait, ha a szenvedő fél nő volt.
Úgy néz ki, hogy hiába telt el több mint 50 év az eredeti kísérlet óta, még mindig tud meglepetéssel szolgálni az emberi engedelmesség vizsgálata. Jelentős kérdéseket vet fel továbbra is maga a jelenség, miért és hogyan követjük a hatalom jelenlétében az utasításokat, hogyan befolyásolja történelmi múltunk tetteinket, továbbá, hogy van-e valóban különbség a nemeket illetően. A kutatók további vizsgálatokat ígértek.”