Áder János visszaadhatja a jogi diplomáját

Csaknem egy hétig kellett gondolkodnia Áder Jánosnak, hogy kimagyarázza a védhetetlen CEU-törvényt, de azért csak sikerült neki – mondjuk elég gyengén: egy másodéves joghallgatót is kapásból kivágnának az alkotmányjog vizsgáról, ha ilyen szövegekkel próbálkozna.

Áder ugyanis megállapította, hogy a lex CEU nem sérti az Alaptörvény X. cikkét, ami az oktatás, a tanulás és a tudományos kutatás szabadságát biztosítja. Ennyi. Indokolást ne is keressünk, hogy miért nem, az Alaptörvény más rendelkezéseinek esetleges sérelmére való utalást meg pláne ne. 

Indokolás helyett a cinizmus csimborasszóját olvashatjuk a köztársasági elnök közleményében: 

„Azért, hogy senkiben szemernyi kétség se maradjon az iránt, hogy a Magyarországon működő külföldi egyetemeken folyó magas színvonalú munka folytatásának feltételei továbbra is biztosítottak lesznek, felkérem Magyarország Kormányát, hogy az érintettekkel haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat az új törvényi rendelkezések végrehajtása érdekében. Meggyőződésem, hogy kölcsönös jó szándékkal és közös akarattal a törvényben biztosított határidőn belül ez megoldható.”

Igazán nevetnem kell, amikor a „kölcsönös jószándék” és a „közös akarat” kifejezéseket olvasom arra a kormányra vonatkoztatva,

*

Áder János mindenesetre olyannyira biztos a dolgában a lex CEU alkotmányossága felől, hogy még a biztonság kedvéért sem kérdezné meg, véletlenül sem az Alkotmánybíróságot az ügyről. Na nem mintha az elfideszesedett testület bármire is garancia lenne, de azért remélem, hogy magát komolyan vevő alkotmányjogász nem sütné rá az alkotmányosság kóserpecsétjét egy ilyen számos sebből vérző, diszkriminatív, törvénynek álcázott önkényes határozatra. Még akkor se, ha fideszes.

A köztársasági elnök nagyvonalúan, ex cathedra kinyilatkoztatta, hogy a lex CEU rendben van, és inkább nem ment bele, hogy megindokolja ezt a döntést. Hiszen akkor kénytelen lett volna észrevenni, hogy a törvény a nemzetközi megállapodás megkövetelésével gyakorlatilag kormányok kényétől-kedvétől teszi függővé egy egyetem működését. 

Miközben az oktatás, tanulás és kutatás szabadsága azt jelenti, hogy mindenki azt és úgy kutat, tanul, amit és ahogy akar – legfeljebb az állam nem ismeri el akkreditációval, ha komolytalannak tartja. A CEU esetében ez mondjuk nem igazán merülhet fel; de még ha meg is vonnák tőle az akkreditációt, azon legfeljebb jót röhögnének: úgyis a piac árazza be a diplomát, nem a Németh Szilárdok, Kósa Lajosok és Rétvári Bencék. Ezt nyilván ők is tudják, ezért is nyúltak komolyabb eszközhöz annál, mint hogy az akkreditációval operáljanak.

Áder még említésszinten sem hivatkozik az Alaptörvény jogállamiságról szóló B) cikkére, sem a diszkriminációtilalomra. Bár már sokszor tapasztaltuk, hogy a rendszerváltó fideszes generáció elfelejtette, mit jelent az egykor oly sokra tartott jogállam, azért próbáljuk meg felfrissíteni az emlékezetüket.

*

Jogállamban a törvények lényege az lenne (bár a Fidesz-rendszerben már rég nem az), hogy általánosan, mindenkire vonatkoznak, az egyedi ügyekben pedig a bíróságok alkalmazzák őket. Az, hogy éppen miként vonatkozik egy törvény egy jogalanyra, jogállamban nem a kormány jóindulatától függ (vagy általa megkötött nemzetközi szerződéstől, kivételező kormányhatározattól, hogy csak a legfrissebb példákat említsük). 

A törvények ugyanis a jogalanyok előre meg nem határozható számára vonatkoznak – ezen általánosság hiányában nem törvények, hanem kiváltságokat vagy épp extra hátrányokat osztogató önkényes hatalmi aktusok. 

Persze bőven nem ez az első olyan személyre szabott jogalkotás, amit a Fidesz végigvert a parlamenten, Áder pedig aláírt, úgyhogy bizonyára nem kell a gyakorlatot az elnök úrnak bemutatni. Azért kíváncsi vagyok, hogy egy olyan törvényt is aláírna-e, amely a lex CEU-hoz hasonlóan „igazságosan” és „általánosan” arról rendelkezne: be kell zárni azt az egyetemet, ahol Orbán Viktor és Áder János a jogi végzettségét szerezte, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy teljesen hasznavehetetlen diplomát osztogatnak ott.