„Mintegy 10 évvel ezelőtt – Istenem, hogy repül az idő! – Publius Hungaricus néven Orbán Krisztián nagy hatású irományt tett közzé. A „nagy hatású” alatt azt kell érteni, hogy volt/van egy nagyon szűk, értelmiségi megmondóemberekből álló csoport, akikre nagy hatást tett. Főképpen azért, mert ők is pontosan úgy látják a világot, mint a szerző. Amúgy, csak az önkép méretének érzékeltetése képen, Publius álnéven az alapító atyák, James Madison, Alexander Hamilton és John Jay értekeztek »A föderalista« címmel az amerikai alkotmányról.
Nem várom el a nyájas olvasótól, hogy emlékezzen a dolgozatra, röviden azt tartalmazta, hogy mindenki, aki idősebb 40 évesnél és nem banki vezetőként és/vagy libsi közgazdászként dolgozik, az hülye. Nem kicsit. Nagyon. És féltudású. Vannak ezzel szemben ők, a felkentek, akik fiatalok, szépek és egésztudásúak. Tudásuk annyira egész, hogy tökéletesen gömb alakú és mozdulatlan, mint Permenidész szerint a világmindenség. De legalábbis sokkal nagyobb, mint a féltudásúaké. Vakok között félszemű a király.
A pontos világérzékelésükről csak annyit, hogy most éppen a momentumosokat szeretik, pedig – Isten látja lelkemet – azok szegények olyan buták, hogy világít a szájukban a Negró.”