Az Élysée-palota fantomja

„A kampány beindult és olyan sikeres, hogy magyarországi ismerőseim is felülnek neki. A cél a karizmatikus jobboldali jelölt erkölcsi lejáratása. Az ellene irányuló folyamatos pergőtűzben hadd védekezzen, és ne maradjon kellő ideje programja méltó ismertetésére. A gyengébb idegzetű és számító lelkű jobboldali képviselők némelyike már el is oldalgott mellőle. Mit számít, hogy nem volt semmi illegális abban, amit tett hosszú évekkel ezelőtt?

Ötből egy képviselő alkalmazza családtagját, és joggal. A francia képviselőket a nyugati átlagnál kevesebb személyzet segíti munkájában, így a terheltségük is nagyobb. És a körzetben maradó feleség, meg a 2007-ben kiadott könyvét kitűnően megszerkesztő szerkesztő fia tudják a legjobban segíteni munkájukban. És egyébként a jövedelmük be volt jelentve, adóztak érte. Más kérdés az összeg nagysága. Évtizedekkel ezelőtt kevesen kapták volna fel miatta a fejüket. Az elszegényedő, lecsúszó középosztály és az egyenlőség lehetőségével és tudatával felvértezett kis jövedelműek felháborodására már lehet apellálni.

Senki sem előlegezheti meg a bíróság döntését a Francois Fillon köré csavart ügyben. Viszont kevesen tudják, hogy az 1965-ös elnökválasztási kampány idején Charles de Gaulle nem engedte híveinek, hogy nyilvánosságra hozzák szocialista ellenfele, Francois Mitterrand árnyékos múltjából ezt-azt. Nem akarta, hogy besározódjon az elnöki magaslat. A tábornok azonban jobboldali volt és konzervatív, a Mitterrand-inas Hollande pedig baloldali és liberális.”