Megfelelő körülmények a tanuláshoz – 2. rész

Az első osztályos gyermek általában kb. 20 percig tud tartósan egy adott dologra figyelni. Tervezzük meg közösen a munkafolyamatot ennek figyelembe vételével. Amikor látjuk, hogy gyermekünk figyelme lankad, álljunk föl, mozogjon néhány percet, vagy intézze el a szükségleteit, utána folytassuk ismét a feladatot. Lehetőség szerint kapcsoljunk ki minden zavaró tényezőt, hogy ne terelődjön el gyermekünk figyelme!

 

Gyermekünknek ugyan úgy szüksége van a motivációra, mint nekünk, szülőknek akár a munkahelyünkön, akár otthon. Annak a gyermeknek, aki megszokta, hogy kicsi korától fogva rendszer volt az életében, sokkal könnyebb az iskolába való átmenet. Ha közösen alakítjuk ki az iskolai napirendhez kapcsolódó időbeosztást, könnyebb megfelelő célokat kitűznünk.

A még hosszabb távú célt közösen határozzuk meg: pl. ha megfelelő a tanulmányi eredményed, megkapod a rég áhított könyvet, játékot, stb. Az akarat edzhető! Ha fokozatosan növeljük a célt, könnyebb teljesíteni, sűrűbben van sikerélmény, ami további erőt ad az újabb célok teljesítéséhez.

 

A siker a gyermek önmagához mért fejlődése! Legyünk tisztában gyermekünk készségeivel és képességeivel, ne tűzzünk ki számára irreális, teljesíthetetlen célokat. Ha bizonytalanok vagyunk gyermekünk teljesítőképességét illetően, forduljunk szakemberhez.

A Tehetségműhely Alapítvány által kifejlesztett „Krágnyesz” módszer lényege éppen az, hogy a gyermekek kognitív képességeit, szociális és mozgásos készségeit komplexen, játékosan vizsgálva adjunk képet a szülőknek – ezzel is hozzájárulva a gyermek önbizalomra és önismeretre neveléséhez. Ez utóbbihoz azzal is hozzájárulunk, amikor gyermekünk alkotásait megdicsérjük és/vagy építő kritikával illetjük.

 

 

Rengeteg időt spórolhatunk meg, ha megtaláljuk és kialakítjuk gyermekünkben a tanulás célszerű és időtakarékos útját.

 

A tanulási idő megtervezése, becslése szinte elengedhetetlen feltétele a tanulásnak. Érdemes átgondolni előkészület után mi is történt aznap az iskolában. Pakoljon ki gyermekünk mindent a táskájából az asztalra és közösen nézzük át a teendőit. Helyezze el szépen sorrendbe könyveit és füzeteit és gondolja át, mire is lesz szüksége tanulás közben. Döntse el a sorrendet – ezt hagyjuk meg gyermekünknek. Ha elég jól ismerjük gyermekünket, adjunk tanácsot, hogy a könnyebb felől haladjon a nehezebb felé, vagy fordítva, esetleg egy könnyű után jöjjön egy nehezebb -, de a döntés ne a miénk legyen, hanem az övé – ő érzi, hogy az adott napon melyik módszert tudja a legkönnyebben követni. Két tantárgy váltása közben mindig érdemes egy nagyon rövid szünetet tartani - kicsit felállni, mozogni vagy csak kicsit másra figyelni, hogy könnyebb legyen a tantárgyi váltás.