Miért lett hirtelen olyan fontos a társadalmi nem?

„Először is, a jobboldal egy gyűjtőfogalom, a »gender« fogalma alá vett egyébként egymástól eltérő, vitatott kérdéseket. Olyanokat, amelyeket a progresszív politizálásnak szoktak tulajdonítani. A »genderideológia« a demokratikus népképviselet kudarcának jelölője lett, és az ezzel az ideológiával szembeni ellenállás eszközzé vált a jelenlegi társadalmi-gazdasági rend különböző dimenzióinak elutasításában, kezdve az identitáspolitika gazdasági kérdésekkel szembeni fölényétől, az emberek társadalmi, kulturális és politikai biztonságérzetének gyöngülésén át, a társadalmi és politikai elitek emberek megélt valóságától való elszakadásáig, illetve a transznacionális intézmények és a világgazdaság nemzetállamokra gyakorolt hatásáig.

Másodszor, a »genderideológia« démonizálása központi retorikai eszközévé vált azon erőfeszítésnek, amely a nagyközönség számára újra meghatározza, mit jelent a »józan ész«; egy új konszenzus szándéka arról, mi normális és legitim. Fontos megjegyezni, hogy a »genderideológiával« és a politikai korrektséggel szemben uszító társadalmi mozgósítás nemcsak démonizálja ellenfelei világképét, és elutasítja azt az emberi jogi paradigmát, amely már hosszú ideje viszonylagos konszenzus alapja Európában és Észak-Amerikában, hanem eközben egy élhető és megvalósítható alternatívát kínál, amely a családra, nemzetre, vallásos értékrendre és szólásszabadságra összpontosít. Ez az alternatíva elsősorban azért vonzó, mert az egyén saját döntéseivel való pozitív azonosuláson alapul, és mert biztonságos közösséggel kecsegtet, amely gyógyírt kínál az individualizmusra és az elidegenedésre.

Harmadrészt, a »genderpolitikával« és a «kulturális marxizmussal« való szembeszegülés lehetővé tette a jobboldal számára, hogy átfogó szövetségeket hozzon létre, és egy zászló alá vonjon olyan szereplőket, akik a múltban nem feltétlenül voltak készek az együttműködésre: különböző keresztény egyházakat, ortodox zsidókat, muszlim fundamentalistákat, fősodorbeli konzervatívokat, szélsőjobboldali pártokat, fundamentalista csoportokat, és bizonyos országokban még a futballhuligánokat is.”