Jókai Mór és a gyermekeink

„Balgaság azzal érvelni, hogy gyermekeinket nem érdeklik bizonyos dolgok. Az fogja érdekelni, amire neveljük, rávezetjük őket. Jelenleg sajnos arra, hogy a tudást ne az agyukban, hanem szervereken, felhőkben tárolják, és kütyük révén tudjanak csak hozzáférni. Arra neveljük őket, hogy kütyük és áram nélkül képtelenek legyenek a túlélésre. Ez roppant messze áll attól az elképzeléstől, hogy föl legyenek készítve a jövő olyan kihívásai­ra – köztük a leendő új szakmákra −, amelyeket ma még nem ismerünk. Nemhogy egy ógörög filozófiai, hanem egy anyanyelvi irodalmi szöveget sem tudnak értelmezni. Ha Guarino valamelyik kamasz tanítványa feltámadna, rekordidő alatt megtanulna mindent, amit egy mai diák tud, és a plusztudásának, a szintetizáló képességének, a felkészültségének, az érettségének és a talpraesettségének köszönhetően korosztályából mindenkit legyűrne.

És ha valaki azzal érvelne, hogy a régi tanítómesterek mindezt drákói szigorral, a mai mimózaelveinkkel ellenkező gyermekkínzással érték el, azt ki kell ábrándítanom: Veronai Guarino szemet hunyt diákjai kocsmázása és bordélyházi kalandjai fölött, szakmai gyakorlatként pedig gyakran pajzán verseket íratott velük, amelyeken legalább olyan jól szórakoztak, mint a mai kamaszok a szüleiktől tanulás céljából kapott táblagépen nézett pornófilmeken. És nem mellesleg fennmaradtak a világirodalomban. Ez a »veszély« nem fenyegeti a mi gyermekeinket, akik kísérleti egerei a minduntalan forradalmasított és mindannyiszor bebukó haladó pedagógiának.”