Az olimpia és a Holdra szállás

„Persze, nagyon drága volt a Hold-program. Rengeteg kórházat lehetett volna építeni az árából. Az eredménye azonban korántsem az, hogy egy ember tett néhány lépést a Holdon, és aztán a városi legenda szerint a televízión keresztül viccesen beszólt a szomszédjának.

Ha egy közösségnek víziója van valamiről, ami meghaladja a hétköznapokat, ami kívül van a komfortzónánkon, ami segít célra tartani, abból számos módon profitál. Az amerikaiak »I have a dream« mentalitásával a Hold-program tökéletesen összecsengett. Mertek nagyot álmodni. És szeretnek is amerikainak lenni. Mi meg – legyünk aláírásokat gyűjtő heves fiatalok vagy 12 év kormányzásban tapasztalatot gyűjtött, régebben heves fiatalok – nem hisszük el, hogy képesek vagyunk rá. Azt keressük, hogy miért nem tudjuk megcsinálni, ahelyett, hogy nekiállnánk. Vagy legalább hagynánk azokat dolgozni, akik már csinálják.

Tulajdonképpen a tavalyi foci Eb-ig azt hittem, hogy már nem tudunk, elfelejtettünk közösen örülni valaminek. De tavaly júniusban kiderült, hogy dehogyisnem. És nem olyan nagy baj, hogy éppen a sporteredmények tudják ezt a közös szívdobogást kiváltani. Soha annál nagyobb bajunk ne legyen, hogy egy magyar sportválogatott sehányadik helyezése napokon át boldoggá tesz minket.

Legyőzött minket az égi mechanikai paradoxon. Gyorsítottunk, és emiatt távolodunk is az anyahajónktól. Vegyük elő azt a jó kis magyar mérnöki logikát, és tervezzük meg a pályát okosan! De előtte legyen olyan célunk, ami felér egy Holdra szállással.”