Esemény előtti agymosás

„A Saar-vidéki választások talán kijózanították a német, tágabb értelemben pedig az európai baloldalt, s ráébresztették, hogy nemcsak a fák, de az érettségi, magyarán tudás, felkészültség nélküli politikusok sem nőnek az égig. Nem véletlen, hogy amint véget ért a voksolás, kikoptak a liberális hírportálokról Martin Schulz aduász-szerű hatását, SPD-gőzhengert vizio­náló címek, a német szocdemek várható áttörésén előre lelkendező kommentárok, helyette nagy kuss van a témában. Érthető, miután a nagy baloldali offenzíva érdeklődés és népszerűség hiányában elmaradt, még ha nem is veszítettek katasztrofálisan sokat eddigi pozícióikból a tartományi törvényhozásban.

Pedig az utóbbi hónapok híradásai másról sem szóltak Németország kapcsán, mint Schulz és a germán földi szociáldemokraták egyre gyorsuló népszerűség-növekedéséről. Hovatovább olyan érzése lehetett a külső szemlélőnek az euforikus elemzések nyomán, hogy nem is kell várni az őszi lombhullásig, amíg megtartják szeptemberben a német parlamenti választásokat, s már egy-két hónapon belül győztest, vadiúj kancellárt lehet hirdetni a volt európai parlamenti elnök személyében. Angela Merkel a múlt, Martin Schulz a jövő – sulykolta a legtöbb kutatás.”