„- Összességében pozitívak a 2016-os év népmozgalmi adatai. Rekordalacsony a csecsemőhalálozási arány, s ugyan a születésszám csak 1,5 százalékkal emelkedett, a természetes fogyás 16 százalékkal mérséklődött. Van ok hátradőlni?
- Demográfiai szempontból valóban az elmúlt évtized legjobb esztendejét hagytuk magunk mögött, de nézzük meg jobban a számokat. Jelentősen csökkent a halandóság mértéke és nőtt a házasságkötési kedv, de számomra, demográfusként a legjobb hír mégis a látszólag csekélynek tűnő, 1,5 százalékos születésszám-emelkedés. Ezekben az években lép ki a gyermekvállalási korból egy igen nagy generáció, évről évre csökkentve a potenciális szülők számát. Egy esztendő alatt a gyermekvállalási korban lévők száma két százalékkal csökken, így a születésszám mérsékelt növekedése mögött valójában a nagyobb gyermekvállalási kedv húzódik meg: vagyis kevesebben vállaltak több gyereket. Persze ezek az értékek még mindig messze vannak a társadalom önreprodukciójához szükségestől, de a várhatóan 1,5 körüli termékenységi mutatónk, az úgynevezett »teljes termékenységi arányszám« hazai viszonylatban az elmúlt két évtized legmagasabb értéke lesz. Ezzel európai összehasonlításban az utolsó helyek egyikéről a középmezőnybe kerülhetünk.
- Attitűdváltozás, avagy a családpolitikai rendszer alakulása állhat a gyermekvállalási kedv növekedése mögött?
- A 2010-ben bevezetett családi adókedvezmény összességében minimálisan hatott a termékenységre, a 2016-os CSOK hatásait pedig még nem láthatjuk. Így a jelenlegi növekedés mögött a 2014-es népesedéspolitikai csomag - gyed extra, testvérgyes és társaik - hatását feltételezhetjük. Valóban ömlik a pénz a családtámogatási rendszerbe, a magyar családpolitika költséges. Amikor most egy viszonylagos sikerről beszélünk, érdemes azt is szem előtt tartani, hogy ezt milyen áron, milyen hatékonysággal sikerült elérni.
- Gyermekvállalás esetén mindig az anyagi ösztönzők kerülnek szóba, miközben ez értékrendi kérdés is. A mindenkori politika miért nem talál megoldást erre a problémára?
- Az értékrendváltozás lassú folyamat, amit egy demokráciában a politika - sajnos vagy szerencsére - csak igen korlátozottan tud befolyásolni. A politikusok - és ez nem magyar sajátosság - szeretnék azt hinni, hogy mosolygós kisbabás plakátoktól vagy boldog házaspárok vidéki kultúrházas fellépéseitől növekedni fog a gyermekvállalási kedv. Miközben nagyon kevés olyan valós kutatásokon nyugvó eredményünk van, amely szerint ez úgy hat az értékrendre, hogy az demográfiai hatással is jár.
- Ön hol avatkozna be? Több pénz? Kampányok?
- A mostaninál sokkal több pénzt én már nem tennék a családtámogatási rendszerbe, mert ez már annak hosszú távú fenntarthatóságát veszélyeztetné. A gazdaság és a politika ciklusokban működik; ha a családtámogatási rendszer most »túlnyeri« magát, a nehéz években óhatatlanul jön a megvágás. Márpedig ez katasztrófa lenne, hiszen a családtámogatások akkor lehetnek hatékonyak, ha az érintettek elhiszik azt, hogy a rendszer évtizedeken át fennmarad, és az valóban fenn is marad. A jelenlegi forrásokat kellene hatékonyabban felhasználni. A másik feladat, ami nem elsősorban pénzkérdés: évtizedek alatt kialakult Magyarországon egy igen bonyolult családtámogatási rendszer, amelyet szinte senki sem lát át. Ezért nagyon fontos lenne a korrekt információátadás a gyermekvállaláson gondolkodó pároknak például arról, hogy milyen juttatásokra jogosultak, miként is működik a rendszer.”
(...)