Ha simicskázunk, elszaladok

„A Simicska-Orbán háborút elhiszi?

Hallottam én is azt az összeesküvés-elméletet, miszerint az egész csupán színjáték. Szerintem viszont valós, kőkemény konfliktus áll a háttérben.

Rákérdezett Simicskánál?

Ön szerint rákérdez ilyenre egy újságíró, ha találkozik Simicskával? És ha magánbeszélgetés zajlott, ön szerint elmondja akárcsak azt egy újságíró, hogy rákérdezett erre az ügyre?

Bármit kérdezhetett Simicskától?

Persze.

A rákérdezéstől függetlenül kérdem: ön szerint érték-, vagy lóvékonfliktus dúl a két férfi között?

Én az értékkonfliktusról tudok, a gazdaságiak ebből következtek.

Mondják, Orbán orosz barátságából lett elege Simicskának.

Mondják.

Mondják, Simicska megrémült, amikor látta, Putyin emberei mi mindent vesznek, vennének át a magyar gazdaságban.

Mondják.

Ön mit gondol arról a pletykáról, miszerint a mészároslőrincek itthoni terjeszkedését részben orosz pénz finanszírozza?

Ha gondolok is erről valamit, megtartom magamnak. Illetve az interjúimban, a kérdéseimben igyekszem használni ezt a tudást. Már ha van ilyen.

Állítólag nemcsak arról szól ez az egész, hogy ki építi Paks kettőt, ki viszi és hová a kiégett fűtőelemeket, hanem arról is, ki üzemelteti a kaszinókat, mármint Vajnán kívül, ki felügyeli a prostitúciós placcot, az alkoholt, satöbbi. Az abszurdnak tetsző félelmek szerint, bár Orbán hiszi, hogy ez a Brüsszel és Moszkva közötti kompozíció neki a soha véget nem érő hatalmat jelenti, az országnak pedig rengeteg pénzt, üzletet, ha kicsúszik a kezéből az irányítás, nagy lesz a baj.

Ha így lenne is, számomra az következne belőle, hogy lám, ma is érdemes újságírónak lenni. És akkor most ugye válaszoltam az ön első kérdéseire?”