„A Jobbiknak nehéz volt az identitásának felvállalása, sok stigma érte. Amikor elkezdett úgy beszélni, mint egy Barátok Közt-forgatókönyv, legrégebbi barátai is eltávolodtak tőle. Például Novák Előd.
Sokan pedig, például mi, nem fogadjuk el annak, aminek legbelül mindig is vallotta magát: egy centrista, pragmatikus, posztideológiai néppártnak. Tudjuk, hogy ez egy radikális, már-már fasizmusra hajazó nézet részünkről, az identitások szabadságának korában. Tudjuk, hogy ezzel azt kockázatjuk, hogy megkapjuk a politikai ciszszexizmus bélyegét. Vagyis hogy nem tartjuk tiszteletben kinek-kinek a választott politikai identitását.
Mégis: Van még pár ember, akik nem hisznek a szabad identitásválasztásban és azt gondolják, hogy a szavaknak van még jelentése. A Jobbik semmi más, csak egy orosz érdekeket képviselő, szélsőséges kirekesztő párt. Akárhány vizslát vagy uniós zászlót rak a nyakába, ugyanaz marad.”