„A Szemlélek előszeretettel nyilvánul meg társadalmi kérdésekben, és benyomásunk szerint az engedékenyebb álláspontot képviseli. Bár személyes hozzáállásunkban fontos az evangélium iránymutatása, a közügyek kezelésében e világi érdekeket is meg kell fontolni. Hogy mást ne mondjunk, Szent István úgy lett szent, hogy néhány csuklót levágatott, unokatestvérét pedig négybe szeleteltette.
Üdvözlöm a kérdés disztingváltságát, ennél sokkal támadóbb jellegű kérdéseket szoktunk kapni. Azt tapasztaljuk, hogy a közbeszéd túlzottan fekete-fehér. Migránsügyben például az egyik oldal azt az álláspontot képviseli, hogy küldjük őket haza, olyat is hallottunk, hogy lőjünk közéjük. Ehhez képest, aki egy kicsit is cizelláltabban gondolkodik, az rögtön hazaáruló, migránssimogató. Pedig én magam nem találkoztam még azzal a bizonyos „másik oldallal”, amelyik arra vágyik, hogy telepítsünk be migránsokat, ellenőrizetlenül engedjük be őket. A Szemlélek nem képvisel pártpolitikai álláspontot, az evangélium talajáról szemléli az eseményeket. Szeretnénk, ha meghallgatnánk egymást. A kérdés nem egyszerű igen vagy nem kérdése. Célunk, hogy ne ítélkezzünk, hanem ismerjük meg azokat, akik ma még idegenek számunkra. Nálunk megjelenhetett néhány olyan írás, például Bolyki László vagy Székely János tollából, amelyekkel az elutasításpártiak is egyet tudtak érteni. Az evangélium talajáról sem mondhatjuk, hogy mindenki jöjjön, és – rajtunk kívül – ritkán idézik Ferenc pápától azt, hogy felelőtlenség a kapukat minden kontroll nélkül kitárni. A tömegmédia, annak is a liberálisabb oldala ezt már előszeretettel elhallgatja.
Ha már Ferenc pápa: a szentatya tevékenységét igencsak eltérően értékelik a katolikusok maguk is, és tény, hogy egy-két kokit előszeretettel oszt ki a sajátjainak is, ami nem mindenkinek esik jól. Szinte népszerűbb a nem gyakorló vallásosak körében.
Nem Ferenc pápa a megosztó, hanem a sátán. Jézus is folyamatosan konfrontálódott saját kora egyházával. Ha például a szombati kalászszedés evangéliumi történetére gondolunk, ott a tanítványok megszegnek egy írott törvényt, de nem heccből, hanem mert van egy másik törvény, amely efölött áll. Amikor a pápát kritizálják – sokan vannak –, akkor leginkább a tradicionalista, formahű talapzatról teszik ezt, ahogy egyébként a Szemlélekkel is szokták.