Az biztos, hogy az első gyerek érkezésekor eléggé bizonytalanul állnak az újdonsült szülők a helyzet előtt. Sokat lehet és kell rá készülni, már a várandósság ideje alatt, de az első napok tényleg nagy feszültséget jelentenek. Ami a legnehezebb, hogy mikor mire van szüksége a gyereknek, felvegyük, letegyük, felébresszük, hagyjuk még aludni, most adjunk-e neki enni, vagy elég akkor, „amikor itt van az ideje”, tisztába kell-e tenni, adjunk-e neki valami játékot, meddig kell büfiztetni és mindenki tudja folytatni a sort a saját tapasztalatai alapján. Hallottam olyan anyát is, aki azt mondta, hogy nekem milyen jól jött volna egy kis segítség, de nem kaphatorr, mert a szülei vidéken éltek, de majd ő segít a menyének.
Elsőként a szülőknek abban kell a közös működést kialakítani, hogy ki és mikor pelenkázza a gyereket, este ki fürdet, a ruhákat mikor és hogyan mossuk, milyen a gyerek körüli munkamegosztás és hogyan tudjuk együtt biztosítani az anyának is a pihenést. Sok családban az anya kel fel éjjel, még akkor is, amikor már nem kell etetni, hogy biztosítsa apának a pihenést, de ezzel az apa ugyan pihentebb lesz, de kevésbé is fog kötődni a gyerekéhez. A jó kötődés kialakulásához a gondozásban való részvétel elengedhetetlen feltétel.
Amire a kisbabának biztosan szüksége van, a gondozáson kívül, az a biztos kapcsolat, a szülők elfogadó reagálása a csecsemő, a kisbaba igényeire. A ringatásra, az ölelésre, a szülők testmelegére és az önálló létre, hogy tudjon eleget aludni, hogy tudjon magának gügyögni, hogy megtapasztalja, hogy saját magával is jó tud lenni.