2017 a liberális demokrácia éve

„2017-ben négy igazán fontos választás lesz Nyugat-Euró­­pában: a holland, a német, a norvég és a francia. Ezek közül a legnagyobb esélyük Hollandiában van a jobboldali populistáknak a győzelemre – de még ott is lehetetlen, hogy önállóan kormányt alakítsanak. Az extravagáns Geert Wilders vezette Szabadságpárt a teljes népességben jelenleg 13 százalékos támogatottság körül áll (csak összehasonlításképpen: hasonló támogatottsági aránya van Magyarországon az MSZP-nek), és ez a népszerűségi ráta az elmúlt két év legrosszabbika. Eközben az ellenzékben lévő zöldek, liberálisok és a jobbközép kereszténydemokraták folyamatosan erősödnek. A tucatnyi pártra darabolt holland pártrendszerben így is első helyre kerülhet a Szabadságpárt, de koalíciós társ nélkül kormányzásra esélye sincs.

Hasonló a helyzet Franciaországban a jelenleg 26 százalékon álló Marine Le Pennel, a Nemzeti Front elnökjelöltjével. A politikus népszerűsége a mostaninál jellemzően magasabb volt az elmúlt években – 2014-ben már 30 százalék körüli eredményeket mértek neki. Egyik legesélyesebb ellenfele ráadásul pont a liberalizmust, a szabadpiacot, az euró­­pai értékeket és a mélyebb integrációt hangsúlyozó Emmanuel Macron, aki a felmérések szerint másfélszer annyi szavazatot szerezne az elnökválasztás második fordulójába jutva, mint ő. Macronra még úgy is a franciák egyötöde szavazna a népes elnökjelölti mezőnyben, hogy mellette elindul a kormányzó Szocialista Párt hivatalos jelöltje, az egyre népszerűbb Benoît Hamon.

Németország még inkább rácáfol a »lázadást« előrejelzőkre. Több kutatóintézet azt jelzi, hogy még csak nem is a magyar kormány pártcsaládon belüli ellenfele, Angela Merkel vezeti a legtöbb közvélemény-kutatást, hanem a nála kulturálisan liberálisabb, gazdaságpolitikában baloldalibb Martin Schulz, aki néhány hete lett a szociáldemokraták kancellárjelöltje. A német baloldal Schulz fellépésével közel tíz százalékpontot erősödött. Eközben a jobboldali populista AfD elvesztette szavazói egyötödét. 2017 után két irányba fordulhat Németország: vagy folytatódik a mostani merkeli politika, vagy baloldali fordulatot vesz Európa legnagyobb gazdasága. Az illiberalizmus viszont biztosan nem nyer teret.

A 2017-es norvég választásokról csak egy mondat: a baloldali Munkáspártnak két és félszer annyi szavazója van, mint az – amúgy nemzetközi összehasonlításban igencsak mérsékelt – jobboldali populista Haladás Pártnak.

A sort hosszan folytathatnánk: hasonló tendenciákat látunk számos más európai országban. Bizonyos, hogy a liberális demokrácia alappillérének számító szociáldemokrata és kereszténydemokrata pártok az elmúlt hónapok során éppen erősödőben, nem pedig eltűnőben vannak. Mindez azonban alapvetően Nyugat- és Dél-Európára jellemző, Kelet-Közép-Európára nem. Magyarországon, Szlovákiában, Lengyelországban és Csehországban előretör a populizmus. Ezekben az országokban nincs jele annak az európai trendnek, hogy a centrista pártok visszaerősödnek és a populisták veszítenek lendületükből.

Az európai összkép azonban úgy fest, hogy – ha nem omlik össze az európai gazdaság, nem érkezik ismét több százezer menekült a határokra s nem szaporodik a terrorcselekmények száma, akkor – Nyugat-Európát a liberális demokrácia uralja 2017-ben, nem pedig a populizmus és illiberalizmus. Ha itt-ott választást nyernek is a liberális demokrácia ellenfelei, az kivétel lesz, nem szabály.”