„A személye ellen irányuló karaktergyilkosságot emlegető Botka arra sem adott magyarázatot, hogy az uniós pénzek elosztásáról döntő Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatóságába hogyan kerülhetett éppen egy Szeviép-leányvállalat vezető tisztségviselője. Nyilván rosszindulatú rágalom az is, hogy a Botka által vezetett Szegeden a városházát családi, baráti szálak kötik össze a városi bírósággal, a rendőrséggel és a médiával. Al Capone nem álmodhatott volna különb összefonódásokról. Semmi megütköznivaló nincs abban sem Szegeden, hogy a város vezető lapja főszerkesztőjének cége tízmilliós kölcsönöket kap a Szeviéptől, majd ebben az újságban mentegeti a kisvállalkozókat »kirabló« céget a város polgármestere. Azon már meg sem lepődünk, hogy a csődbűntettel vádolt Szeviép-vezérek vagyonának zár alá helyezését feloldotta a járásbíróság, a nyomozó hatóság pedig olyan szakértőt rendelt ki annak megvizsgálására, történt-e a hitelezők elől fedezetelvonás, aki a vádlottak cégében könyvvizsgáló.
A Botka-féle mintavárosban rövidesen a vádlottak padján fog ülni a város címzetes főjegyzője és egy szocialista alpolgármester is. Nem oly rég emléktáblát avattak a járásbíróság egykori pártkomisszárjának, stílszerűen az 1956-os forradalom leverésének hatvanadik évfordulója előtt, ám a »demokratikus oldal« jelöltjét ez sem zavarta. Ahogyan a szocialistákat sem, amikor elfogadták az önjelölt miniszterelnök-jelöltet, aki maga mondta, miután nem választották újra az MSZP választmánya élén: »Nektek nem kellettem, az országnak jó leszek?«”