Künn a bárány, benn a first

„Youah Noval Harari, a teljesen szabálytalan, de zseniális izraeli történész a Sapiens című könyvében azt állítja, hogy az emberiség tragikus, véres viszályai abból erednek, hogy »az emberek évmilliókon át néhány tucatnyi egyedet számláló hordákban éltek«, »minden sapienshorda függetlenül és leginkább a saját javát szolgálva működött«, és az a röpke pár ezer év, ami eltelt azóta, amióta a mezőgazdasági forradalom következtében ez a helyzet megváltozott, kevés volt hozzá, hogy kifejlődjék a tömegesebb együttműködés ösztöne. Nem hinném, hogy ez lenne az igazság egésze, de biztos vagyok benne, hogy a része. Hararinek ez a koncepciója jutott eszembe, amikor a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) sajtóreggelijén majszoltam a szendvicset a Babka kávéházban.

Egy Donald Trump, egy Vlagyimir Putyin, egy Orbán Viktor pontosan úgy viselkedik, mint egy ilyen sapienshorda alfahímje. Bármi baja van bárkinek, bármekkora globális problémák fenyegetnek bármekkora tömeget, avagy az emberiség lakóhelyét általában, a mi hordánk a first, annak az érdekei vannak mindenek fölé rendelve, az emberiség meg – mint olyan – nem is létezik, a Föld nem közös lakóhely, hanem a tömérdek first, a számtalan első számú érdek ütközésének a terepe. Az America first többek között azt jelenti, hogy az amerikai illetőségű anyagi érdekekhez képest a bolygónk jövője másodlagos, ezért kell az amerikai környezetvédelmet egy dilettáns climate change denierre bízni.

Ami first, az persze nem Amerika, nem Magyarország, nem Oroszország, hanem az annak tetejére keveredett sapienshorda. Az érdekek hierarchiája pedig pontosan megfelel a társadalmi hierarchiának. Amerikán, Magyarországon, Oroszországon stb.-n belül minden horda problémája annál firstebb, minél kisebb. Vagyis minél nagyobb anyagi és politikai erővel rendelkezik az a horda, minél kevésbé kell félteni, sajnálni, megsegíteni. És fordítva. A legtragikusabb helyzetben lévők gondja a legutolsó, ami azzal igazolható, hogy emberileg ők a legutolsók. Szegények, cigányok, menekültek, ilyesmik.

És hogy miért lelkesednek ezért sokan azok közül is, akik a legrövidebb távon sem járnak jól vele? Hát azért, mert ez felel meg az ösztönöknek, és jó érzés, felszabadító érzés engedni nékik, elvetni az ösztöneinket zabolázó értelmet, normákat, értékeket a jövőnk és embertársaink iránti kötelezettségeinkkel együtt.”