Iskolával kapcsolatos fogalmak – 1. rész

Érzékelés, észlelés és felismerés

Érzékelés alatt az ingerek felvételét és annak ingerületté alakítását értjük. Ilyenek: látás, szaglás, hallás, ízlelés, bőrérzékletek (tapintás, hőmérséklet érzékelése, fájdalom érzékelése).

Az észlelés az ingerület tudatosítása és annak integrálása. Például: a lokalizáció a tárgyak helyzetének észlelését foglalja magában, ide tartozik a figura háttértől való elválasztása, a tárgyak csoportosítása, a távolság és mélység észlelése és a mozgásészlelés.

Felismerés: tárgyak, személyek felismerése közvetlenül, vagy közvetve. Közvetett felismerés például, ha egy képen megtalál egy elrejtett, oda nem illő tárgyat, vagy felismer egy képben egy másikat. 

Figyelem

A figyelem kiemeli, pontosabbá, élesebbé teszi észlelésünket, optimális feltételeket teremtve ezzel az információk felfogásához és feldolgozásához. Részletezve: 

• A figyelem terjedelme: arra ad választ, hogy hány tárgyat tudunk egy adott pillanatban figyelmünkkel megragadni.
• A figyelem tartóssága: azt mutatja meg, hogy mennyi ideig vagyunk képesek figyelmünket ráirányítani egy tárgyra.
• A figyelem megosztottsága: azt jelzi, hogy egyszerre hány dologra tudunk párhuzamosan figyelni. Valójában egyidejűleg nem követhetünk figyelmünkkel két párhuzamos tevékenységet, csak abban az esetben, ha az egyik tevékenység automatikussá válik. Ellenkező esetben figyelmünk ugrál egyik tevékenységről a másikra, jelentősen rontva figyelmi teljesítményünket.
• A figyelem átvitele: azt fejezi ki, hogyan tudjuk figyelmünket egyik dologról egy másik dologra átirányítani. A figyelem átcsúszása egyik dologról a másikra történhet szándékosan és spontán, akaratunktól függetlenül. Ez utóbbi fordul elő, ha valaki nagy robajjal feldönti székét a csendes olvasóteremben, hiszen ilyenkor szinte mindenki átviszi figyelmét az éppen olvasott szövegről a zaj forrására. Sokkal nehezebben tudjuk azonban átirányítani figyelmünket a minket nagyon érdeklő dolgokról más, kevésbé érdekes dolgokra.

• Szándékos (akaratlagos) figyelem:  amikor a figyelmi tevékenység tudatos erőfeszítést igényel.
• Spontán (akaratlan) figyelem:  amikor figyelmünk hirtelen, önkéntelenül egy ingerre irányul. Önkéntelen figyelmet váltanak ki a szokatlanul erős ingerek (erős fény, zaj), a szokatlan ingerek (maskarába öltözött diákok), mozgó tárgyak (gondoljunk a mozgó óriásplakátokra).
• Automatikus figyelem: Az automatikus figyelem nem igényel tudatos odafordulást és erőfeszítést sem. Gyakorlás révén alakul ki. Az automatikus figyelem lehetővé teszi, hogy figyelmünket megosszuk és egyidejűleg más párhuzamosan folyó tevékenységet is nyomon kövessünk. 
• Kitartó figyelem (éberség): a figyelemnek az a formája, amely hosszú ideig fennáll. A kitartó figyelmet befolyásolják motivációink, elvárásaink, érdeklődésünk, előzetes ismereteink és tapasztalataink egyaránt.

• az ismétlések száma
• a szervezetünk és idegrendszerünk állapota (pl. egészségi állapot, fáradtság)
• személyes sajátosságaink (pl. motiváció, érzelem, hangulat, akarat, érdeklődés)
• együttes érzékszervi hatások (pl. audiovizuális tanulás)
• előzetes ismeretek, tapasztalatok.

Folytatjuk!