- Természetesen jártam ott és találkoztam a gyermekekkel. A Démétér Ház a remény és a gyógyulás háza, nem a betegségé, a szomorúságé vagy kilátástalanságé. Olyan hely, ahol gyógyulni vágyó, és azért tevő gyermekek élnek a szüleikkel, miközben mellettük áll egy rendkívül profi orvosi és ápolói személyzet, hogy vigyázzanak az életükre. A szakszerű ellátás mellett az is sokat számít, hogy a gyermekek, akik gyakran hónapokat töltenek a Démétér Házban, együtt lehessenek a szeretteikkel. Vidékiként még jobban átérzem, milyen sokat jelent, ha az otthontól távol sem kell a családtagoknak lemondaniuk az együtt töltött időről. A Démétér Ház erről is szól, egy fantasztikus hely.
- Amikor Mórahalmon először találkoztam Koszticsák Szilárd fotóriporter képanyagával, ambivalens érzések kavarogtak bennem. Egyszerre tűntek ijesztőnek a fotók, ugyanakkor az is tükröződött rajtuk, amit ön említett, hogy ez a ház tele van reménnyel. Milyen nyomot hagyott önben az első látogatás?
- Ha szabad így fogalmaznom, azt hittem, hogy nyomasztóbb lesz, hiszen mindannyian tartunk attól, amivel egy súlyos betegség esetén szembesülhetünk. Viszont azt éreztem, hogy a gyermekek és szüleik már szerencsés helyzetben vannak. Bizton reménykedhetnek benne, hogy győztesként kerekednek felül a betegségen, tekintve, hogy a gyógyulási esélyek nagyon jók. A Démétér Házban az egészséges testvérek is ott lehetnek, ettől az egész intézmény elveszíti kórházi jellegét. A steril box persze más, ott lelassul az idő, ott kórházi körülmények vannak, de látni az alagút végét.”