„A magyar borosrendezvény-szcénát egyébként mostanában sok minden torzítja. A legirritálóbbak azok az utóbbi években felbukkant kalandor borrendezvény-szervező vállalkozók, akik az üzleti szférából érkeznek, semmi közük a szakmához, nem érdekli őket a bor, csak azt látják, hogy most hype van ekörül a termék körül, és megpróbálnak a magyar bor hazai viszonylagos népszerűségét kihasználva – melynek megteremtésében nem vettek részt – minél gyorsabban pénzt termelni maguknak.
Mindezt önálló invenciók híján, mások ötleteit ellopva, rettenetes színvonalon. Ezeknek a rendezvényeknek a közönsége egyrészt ugyanaz a két-háromszáz, magát borértőnek nevező, tudás vagy nemzetközi borismeret híján ostobaságokat fecsegő, alkoholbeteg illető, akik a félárú szakmai belépőért cserébe megteszik azt a szívességet, hogy addig veregetik szegény borász hátát, amíg az meg nem győződik róla, hogy érdemes volt itt is ellocsolni 4 karton bort. Másrészt kuponos oldalakon verbuvált outsiderek, akik egyébként életükben nem fizettek 800 forintnál többet egy palack borért.
Nem csodálom, hogy sok borász elfordul emiatt az összes hasonló koncepciójú rendezvénytől, melyen a borászat nem értékesít, hanem elvileg kapcsolatokat épít és ismertséget növel. Szerencsére azért a többség már észleli, hogy a valódi szakmai közönséget és folytonosan bővülő, fizetőképes nagyközönséget egyszerre prezentálni képes nagy rendezvény ebben a szegmensben 2 db van: a Borjour Magnum és a VinCE.”