Mindenki – film az alkuinkról

Miről van itt valójában szó? Arról, hogy van egy lelkes, hozzáértő kórusvezetőnő, aki lelkiismeretesen foglalkozik a gyerekekkel, a kórussal és sikereket ér el, a kórus versenyeket nyer. Amúgy meg gonosz és gátlástalan. Most éppen egy svédországi utat céloznak meg. Nem csak ő utazna Svédországba, hanem a kórus, a gyerekek. Ehhez persze tisztán kell énekelni, különben nem győznek. Ebbe a képletbe jön a szegény bevándorló, aki szeretne énekelni, de ehhez nem elég jó hangja, sőt esetleg az egész kórus teljesítményét rontja. Ezt a tanárnő négyszemközt elmondja neki, és megkéri, hogy ezért csak tátogjon. Ezt észreveszi a barátnője, az igazság bajnoka, aki merő véletlenségből a legjobb énekes. Nem igazság, szólal fel nagy bátran. Erre a gonosz kórusvezetőnő világosan elmondja, hogy miért is van ez így, majd miután kiderül, hogy többeket is tátogásra kényszerített, ezt mondja: Gyerekek, aki akar elmehet, nem kötelező itt sem énekelni, sem tátogni. És jön a fordulópont, a gyerekek maradnak a gátlástalan nő bűvkörében. Aztán a gyerekek, akikkel a nő lelkiismeretesen foglalkozott, sőt a főtátogónak is megígéri, hogy törődni fog vele, nos ezek a gyerekek lehetetlenné teszik a gonosz nőt, a nyilvánosság előtt, majd megszabadulva a diktátortól lelkesen énekelnek nélküle, egészen addig míg meg nem kapják a jól megérdemelt Oscart, és Deák Kristóf az első sorból nézheti a hollywoodi gigasztárokat. Megérdemli, mert ilyen álságos, demagóg filmet már régen készítettek!

A leghamisabban Deák Kristóf "énekel" nem véletlenül kapott Oscar díjat!

Egy újabb ocsmány kísérlet a ferdítésre egy Mandi-havertól...

Ahhoz nem kellettek alkuk, hogy meglegyen az Oscar?