Dave Eggers: A Kör

„Eggers tökéletesen összemosta Orwell 1984-ét és Ray Bradbury Fahrenheit 451-ét. Mint a birkák, önként és dalolva engedik a könyv szereplői, hogy magánszférájukat megcsorbítva állandó megfigyelés tárgyává váljanak, Mae-vel az élen, aki a legkisebb ellenállás nélkül áldozza fel magánéletét (és ezzel családjáét is) a Kör oltárán.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kicsit úgy éreztem, hogy az író nagyon leegyszerűsíti Mae személyiségét és viselkedését. Úgy éreztem, hogy a való világban nincs ilyen személy, aki ennyire könnyen behúzható lenne és megengedné, hogy egyre jobban benyomuljanak a személyes szférájába. Azonban ahogy haladtam az olvasással, rá kellett jönnöm, hogy millió, ha nem milliárd Mae szaladgál a világban. Ahogy gond nélkül megosztotta a közösségi oldalakon a véleményét, cselekedeteit és gondolatait a követőivel, megdöbbentő felismerésben volt részem. Anno, mikor elkezdtem könyves blogereket követni Twitteren, volt közöttük egy, aki rendszeresen bejelentkezett onnan, ahol éppen volt. Így szinte mindig tudtam, hogy hol van, milyen együttes lép fel a szórakozóhelyen, ahol éppen tartózkodik, milyen italakciók vannak, és hogy kivel van. Két hét után megszüntettem a twitteres követést, mert már nekem volt kellemetlen, hogy mindent tudok róla.

Eggers kiváló demagógokat állított a Kör vezetőségébe. »A titok hazugság«, azaz ha valamit nem társz a nyilvánosság elé, akkor titkolsz valamit, ezzel valami hazugságot akarsz leplezni. Tehát légy mindig online, hogy tudják, mi van veled, mit csinálsz, és éppen hol vagy. Sajnos ezen demagógiákkal szemben nem fogalmazódtak meg ellenvetések. Az érveléstechnika egyoldalú volt és a leghalványabb ellenállást is csírájában fojtotta el (nem mintha sok lett volna). Mindössze Mercer, Mae fiatalkori szerelme él ellenvetéssel a Kör politikája ellen és érvel logikusan, Mercernek viszont igen kis szerep jut a történetben. Ő a lelkiismeret gyenge hangja, amit elnyom a technológiai forradalom dübörgése.”