Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Az ítélőtábla tanácsvezetőjének egy teljes óra sem volt elég, hogy felsorolja, milyen alaphibákat vétett, illetve milyen jogsértéseket követett el a vörösiszapperben első fokon eljáró bíró.
„Az ítélőtábla tanácsvezetőjének egy teljes óra sem volt elég, hogy felsorolja, milyen alaphibákat vétett, illetve milyen jogsértéseket követett el a vörösiszapperben első fokon eljáró bíró. Szabó Györgyi bírónőnek volt képe például úgy ítélkezni a tíz ember halálát okozó katasztrófa perében, hogy még csak azt sem indokolta meg, milyen bizonyítékok alapján döntött. Igaz, nehéz lett volna bármilyen bizonyítékot is megemlítenie. Elfogadott ugyanis egy olyan szakvéleményt, egy bizonyos Raisz Iván tollából, amely nemcsak hiányos volt, hanem zavaros is, olyannyira, hogy a »szakember« sokszor még önmagával is ellentmondásba került. Eközben olyan tanúkat hallgatott meg, akiket nem lehetett volna tanúként meghallgatni. Az ítéletből azonban nem világos, hogy végül mely vallomásokat fogadta el és miért.
Ennél még elkeserítőbb, hogy sok olyan körülményt nem vett figyelembe, amelyek nagyban hozzájárulhattak a katasztrófához, például a monitoringrendszer hiányosságait, illetve azt, hogy lényegesen több lúgos vizet tároltak a tragédiát okozó kazettában, mint az megengedett lett volna a tulajdonos által elkészített védelmi tervek alapján. Ehhez képest minden felelősséget áthárított az előző tulajdonosokra, mert a már említett homályos szakvélemények szerint az altalaj miatt a területen eleve nem lett volna szabad tározót építeni. A tegnapi táblabírósági határozat szerint Szabó Györgyi hibát követett el annak megítélésében is, hogy a Mal Zrt. megfelelően cselekedett-e akkor, amikor már megtörtént a baj. A riasztás elmaradása kapcsán ugyanis a törvényszék nem vetette össze a híváslistákat a vádlotti vallomásokkal.
Ezek után már az is érthető, hogy Szabó Györgyi felmentő ítéleteinek indoklása a vádlottak többségénél teljes egészében hiányzik. Mivel is indokolta volna a felmentést, ha nem is tárta fel, értékelte megfelelően a bizonyítékokat? Az sem meglepő, hogy ilyen előkészítés után a bírónő kénytelen volt a véleményét megfogalmazni arról, hogy szerinte kiknek kellene a vádlottak padján ülniük.
Szerencsére azonban vélemények alapján nem hozhattak az ügyben jogerős ítéletet. Az eljárás kezdődik elölről, méghozzá soron kívül, hogy ne húzhassák az időt a végtelenségig, és a felelősök rács mögé kerülhessenek.”