„Trump győzelmével Orbán Viktor magyar illiberalizmusa ellégiesült, miután amerikaivá és veszélyből globális valósággá lett. A kormányfő súlyát vesztette az európai parketten, mert mi értelme volna az Unió határán üvöltő egérre figyelni, miközben az amerikai demokrácia éppen azon töpreng: elég erős-e az intézményrendszere, hogy legalább ellenálljon történelme legotrombább politikai pojácájának. Az amerikai demokráciának nagyon meg kell dolgoznia, hogy négy év múlva ismét a vitalitását mutathassa. s nem a régi, ragyás arcát. Ha élni akar, ez vár Európára is. A Trump-Putyin egymásra találás – akár az egyikük, vagy mindkettőjük által akart, nem feltétlenül egymás ellen vívott háborúban -, a liberális Európát szétverő jobboldali-nacionalista győzelemre spekuláló várakozás a közelgő francia és német választásokon más dimenzióba tolta Orbán Viktort is mint európai szereplőt. Most látni csak: a politikai törpét csak az őt körülvevő liberális demokráciák láttatták nagynak, de Trump, Putyin és egy másmilyen Európa árnyékában azzá szelídül, ami mindig is volt: egy kelet-európai törpeállam ordító autoritere, akinek legveszedelmesebb ellensége nem a politikai ellenzéke, hanem saját rendszere és politikai képviselet nélkül maradt népe. Kiirtott mindenkit, nem maradt senki, akivel a túlélés reményében kiegyezhetne, következésképp vele sem akar kiegyezni senki, így a neki kedvező világtrend ellenére sem élheti túl önmagát.”