Jövedelem- és tűréshatárok

„Harminchétezer-ötven forint. Egy kisebb vidéki ház havi téli gázszámlája talán kijön belőle. Vagy három gyerek iskolai menzája. Esetleg három BKV-bérlet. Ez ma az az egy főre eső jövedelemhatár, amely alatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre, azaz ingyenes iskolai étkezésre és térítésmentes tankönyvre jogosult egy gyerek. Nevezhetjük gyermekszegénységi küszöbnek is. Aki a küszöböt átlépi, akár egy forinttal is, annak már van mit a tejbe aprítania, nem szorul az állam segítő kezére. A hatályos jogszabályok szerint legalábbis az a gyerek, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem eléri a harminchétezer-ötvenegy forintot, már nem nélkülöz, családja mindent képes biztosítani a számára, amire szüksége van.

Az adatok pedig azt mutatják, a polgári kormány ebben a tekintetben is hasít, sikert sikerre halmoz. Hiszen 2010 és 2015 között több mint százötvenezer fővel, 598 ezerről 442-re csökkent a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők száma, vagyis a kormányzati logika szerint ennyivel kevesebb gyerek él a szegénységi küszöb alatt.

A valóság azonban sajnos egyáltalán nem ilyen rózsaszín. Ami itt folyik, azt nevezhetjük gazdaságilag decensen trükközésnek is, de sokkal jobb szó rá az átverés. A papíron »meggazdagodott« gyerekek jelentős része ugyanis szegényebb, mint valaha, támogatásra mégsem jogosult. És nem azért, mert az állam nem bírná el, ha még 150 ezerrel több gyerek kapna ingyenebédet. Hanem azért, mert rontották a statisztikát.

A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény jogosultsági határa az öregségi nyugdíjminimumhoz van kötve, annak alapesetben a 130, egyedülálló szülő, illetve tartósan beteg gyermek esetén 140 százaléka. A nyugdíjminimum azonban 2008. január 1-je óta egyetlen fillérrel sem emelkedett, összege több mint kilenc éve 28 500 forint. Ez az ellátás ugyanis nem nő automatikusan a nyugdíjemelésekkel, és az inflációval sem mozog együtt. A járandóság emeléséről csak az Országgyűlés dönthet, ám az összeget a Bajnai-kormány befagyasztotta, az Orbán-kormány pedig hétéves regnálása alatt egyszer sem gondolta úgy, hogy emelnie kellene rajta. Pedig a nyugdíjminimum alakulásán a legelesettebbek sorsa múlik, és korántsem csupán azon hajlott korúaké, akik olyan minimális szolgálati idővel rendelkeztek, hogy nem jogosultak rendes nyugellátásra. Számos szociális ellátást kötött ugyanis ehhez a kormány, így például – az említett kedvezményen túl – a krízishelyzetbe kerülő családoknak járó rendkívüli gyermekvédelmi támogatás vagy a szülés után egyszeri juttatásként járó anyasági támogatás és a gyes is ebbe a körbe tartozik.

Miközben tehát a kormányzati szereplők naponta hadarják el a kötelező kampánymaszlagot arról, mennyi mindent tesz ez a kabinet a családokért és a gyermekvállalási kedv növeléséért, érdemes egy kicsit a számok mögé nézni. Való igaz, hogy az Orbán-kabinet egyik első intézkedéseként bevezette a családi adókedvezményt, amelynek összege egy gyermek esetén 10, kettőnél 30, háromnál 100 ezer forint pluszbevételt jelent azoknak a családoknak, ahol legalább az egyik szülő dolgozik. Ezzel párhuzamosan a szintén Bajnai által 2008-ban befagyasztott családi pótlékot azóta nem emelte; ugyanennyi ideje stagnál a gyes összege, és nem mozdul a gyermekvédelmi kedvezmény jogosultsági határa.

Vagyis amit az egyik kezükkel adtak, azt a másikkal elvették, így éppen a legkiszolgáltatottabbakat sújtották. Ahogy ugyanis az adókedvezmény vagy a minimálbér-emelés néhány ezer forinttal megemelte a legalacsonyabb bérből élők fizetését, úgy lépte át rögtön azt a bizonyos szegénységi küszöböt a jövedelmük. Ettől fogva pedig már nem járt neki az iskolában az ingyenebéd és az ingyenes tankönyv, ahogy az Erzsébet-utalványban nyújtott évente kétszeri hatezer forintos támogatás sem, amit kizárólag gyermekruhára, tanszerre vagy élelemre lehetett fordítani. Innentől kezdve mindenért fizetni kellett, az ebédért, a könyvekért, az iskolaköpenyért, a füzetért, hiszen a család többé nem számított szegénynek.

Eközben a pénz sokat romlott: bár az utóbbi néhány évben már alig volt infláció, 2008-ban még 6,1; egy évvel később 4,2; 2010-ben 4,9; 2011-ben 3,9; 2012-ben pedig 5,7 százalékot veszített értékéből a forint. Az elmúlt kilenc év alatt tehát jelentősen kellett volna emelni a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény jogosultsági határát ahhoz, hogy az ugyanolyan körülmények között élők számítsanak rászorulónak, mint 2008-ban. Ez azonban nem történt meg. Mára odáig jutottunk, hogy a nettó 84 ezer forintos minimálbérből élő, egyedülálló szülő gyermeke sem jogosult a kedvezményre, így az ingyenes iskolai étkezésre és a térítésmentes tankönyvre, ahogy az a kétgyermekes család sem, ahol a szülők minimálbért keresnek, mivel így már több ezer forinttal átlépik a jogosultsági határt. Hát így »tűnt el« 150 ezer szegény gyermek Magyarországon.”