„A fiatalok döntő többsége a felsőoktatás útját választja. Miért? Mert az a kényelmesebb. Mert azzal elkerülheti a szülők és tanárok konfrontációját. Mert azzal még pár évig elhalaszthatja a felnőtté válást és a felelősségvállalást. Mert nem ismer alternatív lehetőségeket.
Nézd. Nem a te hibád, ha érettségivel a kezedben arra ébredsz, hogy egyáltalán nem készítettek fel az életre és hogy csak a legprimitívebb munka elvégzésére vagy képes. De az isten szerelmére, ne kövesd azoknak a tanácsát, akik ilyen helyzetbe juttattak. Hacsak nem az a gyermekkori álmod, hogy mérnök, ápoló, orvos, vagy bármi olyan szakember legyél, akinek megkövetelt és elengedhetetlen a papír léte, ideje a saját kezedbe venni az életed.
És aztán nem is beszéltünk a diákhitelről…
Én úgy látom, hogy a fiatalok a felsőoktatással kerülik el az élet alapvető tényeivel való szembenézést. Úgy gondolom, épp ezért tombol hatalmas mértékben az alkohol- és egyéb kábítószer-fogyasztás illetve a pillanatnyi örömök hajszolása az egyetemisták körében. Leginkább azt a tényt kerülik, hogy akik azt állítják magukról, hogy szeretik őket és törődnek velük – elsősorban a szülők, aztán a tanárok – a valóságban hazudtak nekik és kimondhatatlan mértékben visszavetették őket a siker és a boldogság elérésében. Általában így jönnek létre a marxisták és a kommunisták, a szabadság ellenségei, a szocialista idősek, akiknek »jár« a béremelés, és akiket »kizsákmányol« a kapitalizmus – ők azok, akik mind a mai napig nem hajlandóak beismerni, hogy rossz úton járnak, akik szegényen, gyűlölettől fűtve robotolják le az életüket. A kulturális hazugságok mindent átölelő hálójáról lásd Stefan Molyneux Az igazság útján: Az illúzió zsarnoksága című könyvét.
A világunk nagyon egyszerűen működik: minél több értéket állítasz elő embertársaid számára, annál gazdagabb leszel. Az értékteremtés kulcsa nem mágikus állami papírok, hanem az elméd: a képességek, amiket elsajátítasz, a kreativitásod, a motivációd, a szorgalmad, a kitartásod, a megfigyelőképességed, a kezdeményezőképességed. Mindezek hiányában három diplomával sem fogsz többet keresni, mint a kapitalizmus igazságtalanságáról mormogó megkeseredett, vén szocialista, akinek a jelszava »szorgos munkás korán hal« és »én többet érdemlek.« Ezekkel a képességekkel viszont számodra a felsőoktatás nem több, mint a legértékesebb éveid pazarlása, mielőtt szabadjára engedhetnéd értékteremtő képességeidet és mielőtt saját boldogságod kovácsává válnál.”