A Levegő Munkacsoportnak azt lehet és azt is kell a szemére vetni, hogy nem építi bele a tevékenységébe ezt a tudást, amellyel Magyarországon minden tájékozott értelmiségi rendelkezik, aki nem csapja be önmagát.
Megértem, ha egy civil szervezet a tevékenységi körét nem kívánja határtalanul kibővíteni, és ódzkodik attól, hogy átlépje kompetenciájának határait. De ezt nem mindig teheti meg, mert a dolgok összefüggése ezt olykor nem engedi. Tudjuk, hogy teljessé tették a hatósági és helyhatósági önkényt a szegények felett. A semmiért is brutális büntetésekkel sújthatják és sújtják a teljesen kiszolgáltatott nincsteleneket a valamivel fölöttük álló, népesebb rétegek kedvére és lelkiismeretének elzsibbasztására. Ezt éppenséggel megtetézhetik a Levegő Munkacsoport intencióival ellentétesen, de rájuk hivatkozva egy újabb szegényellenes kampánnyal, az illegális égetés ürügyén. Hiszen az a legegyszerűbb, ha ezt teszik, amennyiben nem akarnak tenni semmit a levegőmérgezés problématömegével, ami pénzbe kerül és a rájuk szavazó középosztály érdekeit sérti, de úgy akarnak tenni, mintha tennének valamit.”