Több mint egymillió magyar sorsa fog javulni idén és jövőre – de hol van még a nyugati szint?

„A másik csoport a nyugdíjasok. 2010 és 2015 között az átlag öregségi nyugdíjak 26 százalékkal nőttek, és a más nyugdíjasok pénze is 21 százalékkal nőtt. Ez infláció feletti (11,4 százalék volt összesen a pénzromlás mértéke), azaz reálnövekedést jelent. Erre mondható, hogy nemcsak megőrizte a kormány a nyugdíjak reálértékét, hanem több mint egyhavi mértékben növelte is.

2010-ben az egyfős nyugdíjas háztartásoknál 70 862 forint volt a létminimum értéke. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság állománystatisztikája alapján 2010-ben az öregségi nyugdíjasok 41 százaléka kapott ennél alacsonyabb összeget. 2015-ben 79 214 forint lett a létminimum ebben a körben, ugyanakkor már csak 19 százaléka volt az öregségi nyugdíjasoknak ez alatt. Ez vitathatatlan eredmény, ami megmutatta, hogy van eszköz a kormány kezében, ha kezelni akarja egy társadalmi csoport nehéz helyzetét.

Hosszú évek lemaradásai után a magyar életszínvonal tehát idén és jövőre felzárkózik a régió többi országához. A térség egésze azonban még mindig rendkívül messze van a nyugat-európai szinttől, és még a közeledés ténye is vitatható. 25 évvel a rendszerváltás után ez nem nagy eredmény.

Ennyi idő alatt a II. világháború után az NSZK, avagy – hogy időben közelebbi példát hozzunk – Szingapúr vagy Dél-Korea a semmiből zárkózott fel a világ élvonalába.”