Csók és könny

„A haladó sajtó úgy siratja el Barack Husszein Obamát, sőt még a feleségét is, mint a kedves nagymamik azt, hogy véget ért a Vad angyal. Szem nem marad szárazon.

(…)

Nem csoda, hogy a haladók nehezen viselik ikonjuk távozását, hiszen ő valóban szolgálta a haladás ügyét: néhány országot szétbombázott, rezsimeket buktatott meg, hogy aztán a helyükön kitavaszodjon a közel-keleti demokráciáknak, és végül hadba szállt a gender-semleges retyókért. (Utóbbiba most ne menjünk bele, akit érdekel, van egy tisztázó előadás Milo Yiannopoulostól.)

A gyászmunka része egyrészt a jövő iránti aggodalom. Aggódni persze mindig lehet, és van, akinek lételeme, és ebből is él, de az azért legalább is vicces, amikor a nagyszerű koszovói mintáért aggódunk, amely – hogy egy volt szadeszos politikus terminusát kölcsönvegyük – valóban maffiaállam. Egy másik, közeli állam – vagy valami olyasmi – kapcsán erre még visszatérek.”