Feladták az olasz balosok: Orbán olyan jóban van Trumppal, hogy szerintük itt a vég
Kettészakadt Európáról ír a La Repubblica, alig győzik negatív jelzővel.
Nem én mentem oda Habony Árpádhoz, hogy csináljuk meg a lapot. Engem felkértek. Interjú.
„A Habony-művek propagandalapja, kormányzati szócső, állami hirdetési kifizetőhely – nagyjából ez a Lokál image-e.
Már megszoktuk ezeket az állításokat. Akik ezeket előhozzák, azoknak az a dolguk, hogy ezt tegyék.
Azért nem teljesen. A Lokált állami hirdetéssel kitömve, rengeteg pénzből, hatalmas példányszámmal indították a tavaly kegyvesztetté vált Simicska Lajos Metropoljának ellenlábasaként.
Nekem az a mániám, hogy a magunk szakmai elképzeléseit ne vetítsük ki az olvasóra. Amit ön állít, azt az Index meg a 444 írja rólunk, ami nem meglepő, hiszen őket pedig nevezhetnénk Soros-műveknek. Hozzánk viszont egész más olvasói visszajelzések érkeznek.
Milyenek?
Leginkább pozitívak, bár kaptunk olyat is, hogy a baloldalnak szolgáltatunk. Akkor csak ültünk, és nem kaptunk levegőt.
(...)
Annak viszont marketingszempontból igencsak van értelme, hogy a népszavazási kampány hajrájában ön interjút készített Orbán Viktorral. Miért pont akkor?
Amióta elindult a lap, szerettünk volna interjút készíteni vele.
Nincs olyan lap az országban, amelyik ne szeretne. Egyesek évek óta várnak rá, hiába.
Mi is folyamatosan kilincseltünk, és egyszer csak jelezték, hogy mehet. Az időzítés nem a mi dolgunk.
Elsőként azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy »pelenkázta már az unokáját?«. Sokat gondolkozott rajta?
Az egyik kolléganőm találta ki, és kötelezett rá, hogy megkérdezzem. Ez érdekli az embereket, ennyire egyszerű.
PR-interjú. Ennyire egyszerű.
Nem érzem úgy, hogy az olvasó PR-interjút kapott volna.
Az a kérdés, hogy »Alíz [!] érkezése óta változott a hozzáállása a migrációs válsággal kapcsolatban?«, finoman szólva is necces.
Szerintem viszont nagyon jó és jogos kérdés. Ha nem lett volna az, se ön, se más nem emlékezne rá. A miniszterelnök nagyapa lett, ami teljesen új dimenzió egy férfi életében. Amúgy ez sem az én ötletem volt, hanem csapatunk egyik tagjáé. És még egyszer: arról a párt dönt, hogy politikusaik épp mikor és kinek adnak interjút. Ilyen a politika természete, érdekek mentén húzódik. Ez olyan, mint amikor a farkast azért szidjuk, mert megette a nyulakat. Ez a dolga.”