Budapesti olimpia: irtózatos arányvesztés

„Kemény Dénes egy sportsikerei okán méltán elismert és tiszteletreméltó közszereplő, aki az olimpiai rendezésről kifejtett véleményével, ha tetszik, ha nem, politizál. Félreértés ne essék, nem Kemény Dénessel, még csak nem is a véleményével van a probléma. Az ország többségének is ez lenne a véleménye, ha megkérdeznék őket a saját ügyükben. A probléma az, hogy az ő ügyeikről nincs társadalmi vita, a közbeszédet pedig leginkább az a kormányzati propaganda uralja két álhír és gumicsont között, ami köszönőviszonyban sincsen a mai magyar realitásokkal.

Ráadásul, ha valaki fel is meri hozni az egészségügyben dolgozók, a tanárok, a mentősök, a közmunkások mindennapos nehézségeit, a létminimum közelében élők, a lakhatási problémákkal küzdők egyre növekvő számát, az egyből megkapja a demagóg/hazaáruló/ballib/stb címkét. Nagy fordulat történt a széljárásban tényleg, »hazaárulózni, SZDSZ-utódkölyközni« meg néhány kedvezményezett ezermilliárdos álmának feltétel nélkül tapsikolni lehet, szegénységről és kilátástalanságról beszélni nem.

Apropó, ha már olyan bőszen nemzeti érzelmi és büszkeségi okokra hivatkozva támogatják az olimpiarendezést, akkor nem kellene a pénzügyin túl ebből a szempontból is megvonni az egyenleget?

A költségvetésre vonatkozó viták úgyis annyira egyoldalúak, hogy nem is érdemes belemenni pár mondatnál részletesebben. Sokféleképpen lehet vizsgálni a kérdést, de például a hurráoptimista, másfél évvel ezelőtti PWC-anyagban 1043 mrd Ft-ot tesznek ki az olimpiai beruházási költségek, ezek tisztán az esemény megszervezése miatt felmerülő kiadások. Ez ennyi, ezekben nincsenek benne az előszeretettel hivatkozott előrehozott beruházások, a város számára egyébként is szükséges fejlesztések, és ezt később nem fogják csökkenteni az esetleges ingatlaneladásból származó bevételek sem. Tehát 1000 mrd Ft a korrupcióval nem számolva és biztonsági kiadások nélkül.”