A magyar Trump, aki nem ért célba

„Pedig nem volt az. A semmiből foglalt el egy történelmi pártot, élére állt a frakciójának, majd a szervezetnek is, amelyet kiléptetett a koalícióból, de a kormánypárti többséget ez már nem érintette, hogy ezt követően személyes one man show-ra építve tartsa benn a kisgazdákat a parlamentben, ismét élére álljon frakciójuknak a kormányzásig vezetve a pártot, hogy azután ismét kiléptesse a koalícióból, de a kormánypárti többséget ismét nem érintve… és innen már nem tudta megismételni. Politikai pályafutása ilyen tömören összefoglalható, pedig valószínűleg évtizedekig várt a lehetőségre. (…)

Ám vesztét nem a Fidesz okozta, hanem saját jelleme. A nárcizmus – szintén szükségszerűen – kontrollvesztéssel jár. A legelemibb óvatosságot is kikapcsolja, támadhatóvá és nevetségessé tesz. Így a Fidesznek, amelynek eredetileg nem állt szándékában leszámolni Torgyánnal, nem egyszerűen azt jelentette a kisgazda elnök meggyengülése, hogy megoldhat egy kellemetlen problémát, hanem kihagyhatatlan népszerűségnövelő tényező volt a torgyántalanítás. A főhős meg a végére ott állt dicstelenül, gyengén, sokszorosan elárulva.

Innentől úgy szoktak folytatódni az életrajzi ismertetések, hogy „visszavonulása után”. Holott egyáltalán nem vonult vissza, próbálkozott a visszatéréssel számtalan politikai formáció élén, csak éppen eredménytelenül. Közszereplése szórakoztató műsorokban való föllépésre és baráti hangvételű interjúk adására szorítkozott. Ami döbbenetes. Többé már nem esett szó a pártprogrammá emelt üres demagógiáról, az agrárium eltékozolt éveiről, a korrupcióról, a nepotizmusról. A média csak egy színes, eredeti, korpulens show business sztárt látott a levitézlett politikusban. Nem tudjuk, hogy Torgyán József levont-e valamiféle releváns következtetést karrierjéből, a közvélemény formálói aligha. Véletlen egybeesés, de sokatmondó jelenség, hogy azon a hétvégén, mikor Torgyán elhunyt, kezdte meg elnöki működését Donald Trump.”