Így manipulál a „szabad” sajtó

A művészek élete ösztönélet és felelősség nélküli, ráadásul manifeszt. Hiszen pont az mesterségük tárgya: mi lenne, ha megszabadulnál minden béklyótól, s oda szarhatnál lőhetnél, haraphatnál rúghatnál, ahová csak akarsz? A szépség megfogalmazásakor giccset kiáltanak, és nyáladzásról huhognak. És ha ezt a baloldal sajátjának tartja és önjellemzőnek, akkor csak sajnálni, és megvetni lehet.

A művészvilág agyi kapacitásra jellemző hogy gondolkodás nélkül, simán beveszik a balliba dogmát miszerint "a művészet mindig forradalmi, és ettől csak baloldali lehet". Mivel életmódjukhoz - amire nem jellemző a napi rendszeres józan felelősségvállalás - egyébként is passzol a szabadosság, mi lehetne egy ilyen ribanc mint Madonna? Az akol melege, amikor egymáshoz bújva megbeszélik hogy mindenki más egy szemét buta dög, pont az ilyen picsákhoz illik. (elnézést a ribanc és apicsa szóért. Ezek nem minden nőre és nem minden demokratára vonatkoznak, csak azokra akik idegbeteg picsaként viselkednek. Sajnos ezek vannak ma többen.) Egyik művésznek sem jutott eszébe igazán bátornak lenni. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy MA AZ A FORRADALMÁR, AKI BEINT A LIBSI VÉLEMÉNYDIKTATÚRÁNAK. Inkább az öncenzúra. Ilyenek ezek a "forradalmár" haladárok. Nyuszik és bárányok, akik oroszlánnak képzelik magukat, és gazdagon a kávézóban ülve csinálják a forradalmat. A selejt tombolását láthatjuk.

Amúgy meg eddig is lehetett tudni, hogy Washingtonban majdnem százszázalékban Trump ellen voltak az emberek, Clintonra szavaztak. Plusz ha hozzávesszük azt a példátlanul durva választási kampányt, ami volt, és amiért azóta is hisztérikus önkívületbe hergelik a Clintonné híveit, egyáltalán nincs benne semmi különös, hogy kevesebb ember volt ott a Trump beiktatásán tömegnek, mint az Obamáén. Aki ott volt, az gyakorlatilag odautazott máshonnan.

Nem csak a média szedte volna szét, hanem aki fel akart lépni, az konkrétan halálos fenyegetést kapott.