Ezzel a sorozattal arra vállalkozom, hogy körüljárjak pár tévhitet. Vannak ugyanis kérdések, amelyek rendre felmerülnek a praxisomban, így arra teszek kísérletet, hogy az ezen témák körüli sztereotípiákat eloszlassam. Az első ilyen témám a gyermektartásdíj meghatározásának kérdése.
Természetesen a szülők megállapodása ebben a körben is irányadó egyezségkötés esetén, így most leginkább arra az esetre összpontosítok, amikor a bírósági határozza meg a kiskorú gyermek utáni tartásdíj összegszerűségét. (A nagykorú gyermekre némileg más szabályok vonatkoznak, azokról esetleg egy későbbi írásban ejtek majd szót.)
*
A legnagyobb tévhit véleményem szerint az, hogy valamilyen oknál fogva az él a köztudatban, hogy a gyermektartásdíj összege a kötelezett bejelentett jövedelmének 15-20%-a és kész. A bíróság bekéri a papírokat (jövedelemigazolás, adóbevallás) és ezek alapján egy egyszerű százalékszámítással már meg is határozza a tartásdíj összegét. Ez a számítási mód a gyermektartásdíjra jogosultat általában komoly félelemmel tölti el, míg a kötelezett hiú ábrándokba ringatja, hogy a bevétele java része biztonságban van. (Természetesen nem feltételezem, hogy bárki is kevesebb bejelentett jövedelemmel rendelkezik, mint a tényleges, de tudni kell, hogy ez az egyszerű képlet nem így működik. Tudom, hogy kényes a téma, de jobb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba...)
Elsődlegesen le kell szögeznem, hogy az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépését követően a gyermektartásdíjat határozott összegben kell a bíróságnak megállapítani. A 15-25% ugyan most is irányadó a meghatározás körében és a bíróság az „átlagos jövedelem” megállapítása esetén a kereset megindítását megelőző egy év összes jövedelemét is megvizsgálja, de nem kizárólag ez alapján kerül rögzítésre a fizetendő összeg.
Nevezetesen a bíróság a jogszabály alapján megvizsgálja mindkét fél (tényleges) jövedelmi és vagyoni viszonyai. Emellett figyelembe veszi a gyermek indokolt szükségleteit, a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli; a gyermeket nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat és, ha van ilyen, akkor a gyermek saját jövedelmét. Jól látható a jogszabály fenti szövege alapján, hogy több tényező játszik szerepet és ezeket bizony a bíróság is nézi az eljárásokban.
A gyermektartásdíj összegszerűségének meghatározása során tehát a bíróság mindkét felet részletesen meghallgatja mind a jövedelméről, bevételeiről, mind a havi rendszeresen kiadásairól. Itt kívánom jelezni, hogy bár a bírók többsége nem rendelkezik matematikus diplomával, de abban az esetben, ha valakinek a havi a 70.000,-Ft bevételére 200.000,-Ft összegű havi kiadása van, akkor az bizony a bíróknak is szemet szúr. Ugyancsak szemet szúrhat az a tény, hogy ha igazolható módon a feleknek havi többszázezres rendszeres kiadása volt az együttélésük alatt (némi külföldi nyaralással megfűszerezve), miközben az egyik fél (jellemzően az anya) éppen GYED-en, GYES-en volt.
A bírók tehát tényleg végig kérdezik (és szükség esetén igazoltatják is) a havi rezsi költséget mindkét fél oldaláról (víz, gáz, villany, tv-internet, stb), mobiltelefon számla, autó fenntartási költségek stb., sőt volt már olyanra is példa, hogy a bírónő megkérte a peres felet, hogy mutassa meg neki a mobiltelefonját.
Fentieken túl rendkívül fontos kérdés a gyermek/gyermekek indokolt szükségletei. Ez annyit tesz, hogy a gyermeket gondozó szülőnek a saját bevételei és kiadásai mellett ki kell mutatnia a gyermek havi rendszeres költségeit. Ezen költségek magukba foglalják a gyermek óvodájával, iskolájával kapcsolatosan felmerülő kiadásokat, a különórákat, orvosi költségeket, gyógyszer kiadásokat, ruháztatást stb. Természetesen a gyermek lakhatásával és étkeztetésével felmerülő kiadások is szerepet játszanak, de e körben fogalmaz úgy a jogszabály, hogy „a gyermeket gondozó szülő a tartás természetben, míg a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti”.
A gyermek rendszeres kiadásai annak okán is rendkívül fontosak, mivel alapelvnek tekinthető, hogy „a gyermektartásdíj nem a felhalmozás eszköze”. Vagyis a kötelezett (alapesetben) nem arra teljesíti a gyermektartásdíjat, hogy az egy bankszámlára kerüljön befizetésre, hanem a havonta felmerülő kiadásaihoz teljesít pénzbeli hozzájárulást. Ez alapján elmondható, hogy a gyermek igazolt kiadása 60.000,-Ft összeg/hó, akkor arra a bíróság sem fog megítélni 250.000,-Ft/hó összegű tartásdíjat még abban az esetben sem, ha a kötelezett jövedelme ezt lehetővé tenné.
*
A másik gyakori tévhit az, hogy „ha én fizetek ennyit, akkor a gondozó szülőnek is ennyit kell hozzátennie, ez pedig így már olyan összeg, hogy az egy gyerek tartásához elegendő.” Erre nézve azt javaslom, hogy gondolják át a fentieket, miszerint a bíróság nem ezzel az egyszerű képlettel működik és figyelembe veszi azt is, hogy ha pl. a két szülő jövedelme között nagyságrendi eltérés van, és azt is, hogy egy gyermek átlagos tartása nem kerül (általában) havi többszázezer forintba.
A helyzet az, hogy rendkívül sok tényező van, ami figyelembe vételre kerül a gyermektartásdíj meghatározása során és nincs a mai Magyarországon egy „átlagos gyermektartásdíj, amit megítél a bíróság”. Véleményem szerint nem is lehet, mert a társadalmi különbségek okán csak az én praxisomban is fut jelenleg olyan ügy, ahol havi 10.000 - 20.000,-Ft körüli összeg a gyermektartásdíj iránti igény, de emellett van havi 300.000,-Ft iránt előterjesztett kereseti kérelem is.
*
A legjobb tanácsom e körben csak az lehet, hogy ha nem egyértelmű a gyermektartásdíj összegszerűségének a kérdése, akkor mind az igény előterjesztésénél, mind egy ellenkérelem esetén érdemes átgondolni a fentieket és szükség esetén konzultálni szakemberrel. Ezt indokolja, hogy az is, hogy a gyermektartásdíj körében előterjesztett kereseti kérelem után illeték-fizetési kötelezettség is keletkezik, az illeték kiszabásának alapja pedig az egy évre követelt összeg 6%-a. (Ez szintén egy olyan tényező, amit az emberek java része nem tud.)