Sina Simon, a nagyon magyar görög

„Különösen érdekes, egyben eléggé lehangoló írást közölt a BBC magyar hetilapjának decemberi száma, csak most került a kezembe. Nyáry Krisztián író egy olyan dúsgazdag macedóniai görög családról írt, amelynek tagjai közül többen is a legnagyobb magyar hazafiak sorába tartoznak, illetve kellene tartozniuk. A cikk hiánypótló.

Sina György bankár (1783–1856) Széchenyi István barátjaként olyannyira szívügyének tekintette a magyar gazdaság fejlődését, hogy egyik motorjává vált. A Duna Gőzhajózási Társaságnak ő is megalapítója volt. A cég ötven gőzhajója járt Bécsből és Pest-Budáról a Fekete-tengeren át a török kikötőkig. Részt vett a Tisza szabályozásában, a Duna–Tisza-csatorna és a budai hengermalom építésében, a magyar vasúthálózat kiépítésében. Széchenyivel együtt kiállt a Lánchíd megépítése mellett, s az ehhez szükséges költségek előteremtésére más bankárokat is rávett. Az 1839-es dunai árvíz után hatalmas összegeket költött az árvízkárosultak megsegítésére.

Fia, Sina Simon (1810–1876) még inkább kötődött a magyarokhoz. Gyorsan nyújtott segítséget árvizek és más természeti katasztrófák idején, de hosszabb távú folyamatokban is részt vett. Szőlészeti és kertészeti szakiskolát hozott létre, alapítója volt a Magyar Gazdasági Egyesületnek, az ő pénzéből jelentek meg a kor legfontosabb folyóiratai, a Gazdasági Lapok és a Budapesti Szemle. A Nemzeti Színház, a Képzőművészeti Főiskola és a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legfontosabb támogatója volt, és mindenkinél nagyobb összeget ajánlott föl a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítésére. Bár görögként ortodox keresztény vallású volt, óriási összeggel járult hozzá a Szent István-bazilika építési munkálataihoz. A család Gödöllőn megvásárolta és felújította a Grassalkovich-kastélyt – erről a kastély ismertetőjében egy szó sincs –, Simon azután a mellette lévő, a magyar királyok arcképcsarnokát bemutató pavilont is felújíttatta, a tönkrement képeket restauráltatta, s a legnevesebb magyar képzőművészek egyik legfőbb mecénásává vált. Újjáépíttette a helyi templomot és iskolákat, feleségével együtt alapítványt hozott létre a szegény gödöllői gyerekeknek, mindezekről azonban a város honlapján nem lelhető föl semmi.

A cikk szerint Sina Simon fia halála után úgy tervezte, lányait magyar főúri családok fiaihoz fogja feleségül adni, hogy ezzel a család teljesen magyarrá váljék. Ezt a szándékát a magyar arisztokrácia elutasította: amikor Gödöllőn táncmulatságot rendezett, hogy négy lányát bemutassa a környék ifjúságának, alig érkeztek látogatók. A legvalószínűbb, hogy a magyar főnemesi ifjak egyszerűen rangon alulinak tartották olyan családba házasodni, ahol a nagyszülők még »török bazárosok« voltak. Sina Simon nagyon csalódott volt a sértésnek is beillő fiaskó után. Családjával együtt elutazott Gödöllőről, és soha nem tért vissza. Nyáry Krisztián szerint Sina Simon mindenáron magyar, mégpedig jó magyar akart lenni. Pénzét elfogadták, de magyarrá lenni nem engedték. A magyar mellett felépítette a görög tudományos akadémiát is, amely halála után felvette a nevét. A budapesti akadémia falára csak néhány éve kerülhetett ki róla egy emléktábla.

Pár adatnak én is utánanéztem, és nem lettem sokkal vidámabb. Az uralkodó 1864-ben a Vaskorona-rend nagykeresztjét adományozta neki, majd 1871-ben a magyar minisztérium előterjesztésére a Lipót-rend nagykeresztjét kapta meg. 1874-ben a bécsi Urak Házának (Herrenhaus) tagjává nevezték ki, amely az arisztokráciát, a főpapságot és az uralkodó által kinevezett tagokat tömörítette. Sina Simon Buda, Arad és Szeged díszpolgára is volt. Gödöllőn ugyanakkor nem találtam róla elnevezett közteret, és Budapesten is csak egyetlen, a XVIII. kerületben található sétány viseli a nevét.”