Zöldfülű a profik asztalánál

„Semmi sem úgy kezdődött, folytatódott és végződött a jobboldali politikában, ahogyan azt Vona Gábor a maga naiv és tapasztalatlan módján manapság elgondolja. És a jelenre sem az jellemző, hogy csak ki kell várni a sor végét, és az önjelölt potyautas máris belehuppan a miniszterelnöki bársonyszékbe. Ilyen butaságot csak politikai zöldfülűek mesélnek be maguknak. A Jobbik önhitt vezetőjének épphogy egy kemény választási pofon hiányzik ahhoz, hogy kijózanodjon, és elkezdjen végre dolgozni. Egy akkora körülbelül, amekkorát a Fidesz kapott 1994-ben. Akkoriban a Fidesz épphogy elkerülte a politikai megsemmisülést, és lesajnált kis pártként csupán a túlélés esélyét kapta meg a választópolgároktól. A rendszerváltás sebességváltója rükvercbe kapcsolt, és padlógázzal elindult visszafelé a lejtőn. (...)

A Jobbik vezetője álomvilágban él. Nem érti, mi fán terem a politika. Nincs se programja, se elképzelése, se víziója. Nincs egyetlen eredeti gondolata, nincs egyetlen teleírt papírlapja sem arról, hogy egyáltalán mit gondol erről az országról. Nincs semmi a mellényzsebében, csak üres, nagyképű kijelentések, és a trenírozott Orbán-gyűlölet. Ha Vona Gábor azt hiszi, hogy a munkát megspórolhatja, akkora csalódásban lesz része, amelyről momentán sejtelme sincsen. Viszont maximálisan meg fogja érdemelni.”